Megőrjítenek az anyósomék, mit lehet csinálni egy ilyen helyzetben?
10 éve házasok vagyunk, van 3 gyerekünk, mindketten dolgozunk, jó körülmények között élünk. Saját házban (önerőből), lassan 15 éve külön élünk a szülőktől. Minden annyira rendben volt, de tényleg, kialakítottuk az önálló életünket, egzisztenciánkat. Kifejezetten jó volt a viszony mindkettőnk szüleivel, külön városban éltünk tőlük, de mentünk hozzájuk rendszeresen.
Csakhogy anyósomék gondoltak egyet, és a legnagyobb titokban megvették a szomszédos házat mellettünk. Nem tudom hogy csinálták, hogy semmit nem vettünk ebből észre, de csak annyit tudtunk, hogy a szomszéd eladta a házát. Lementünk az én szüleimhez hosszú hétvégére, és mire hazajöttünk, az anyósom meg az apósom szépen beköltözött a szomszédba. Köpni-nyelni nem tudtunk...
Azóta a nyakunkra járnak, nem hagynak minket élni (lassan 1,5 éve). Eleinte mindennap átjártak, ezt elég hamar leállítottuk, iszonyat nagy sértődés volt belőle. Minden áldott nap átcsábítják a gyerekeket, átkiabálnak a kerítésen, szabályosan megfigyelés alatt tartanak minket. (legfőképpen engem persze)
Miért ekkor megyünk reggel, hol voltam, miért nem jöttem haza munka után, hova megyek este 6-kor egyedül, miért ezt a kabátot adom a gyerekre, miért én járok a nagyobb autóval, miért ezt főzöm (kikérdezik a gyerekeket), és még napestig sorolhatnám.
Eljutottunk odáig, hogy már kerülöm őket, nem jöhetnek be hozzánk, de az ablakból lesik mikor lépek ki a járdára, és jönnek cseszegetni.
Az agyvérzés határán állunk a férjemmel. Elbeszélgettünk velük kedvesen, kevésbé kedvesen, és végül csúnyán is. Nem érdekli őket, azt meg nem tilthatom meg nekik, hogy a saját udvarukról átkiabáljanak a gyerekeknek, vagy a saját ablakukból leskelődjenek.
Én már odáig jutottam, hogy úgy utálom őket, hogy arra nincsenek szavak. A békés, szép kis életünk pokollá változott, pedig a férjem is kiáll mellettünk, nagyon sokszor leült már ő is velük beszélni erről, de tojnak a fejünkre. Ott tartok, hogy az egyetlen megoldásnak azt látom, hogyha elköltözünk innen. Csak akkor lesz nyugodt életünk.
Csakhogy itt van mindkettőnknek jó munkahelye, ezt a házat mi építettük, olyanra, amilyenre mi szerettük volna, a gyerekek közösségbe járnak már, barátaik vannak, szakítsuk ki őket ebből? Iskolát, óvodát kéne váltani, vagy ha maradni akarunk a városban, akkor be kéne költöznünk társasházba. Mindezt persze csak akkor, ha egyáltalán el tudjuk adni a házunkat.
Ti mit tennétek? Hátha van valaki, aki tud olyan tanácsot adni, amire mi elkeseredettségünkben még nem gondoltunk, nem jutott eszünkbe.
Köszönöm annak, aki elolvasta, és segíteni próbál.
válasza:Hú, nem irigyellek.
Van pár ötletem:
- Leylandi ciprus a kerítés mellé. Viszonylag gyorsan nő, szép, zöld és még véletlenül sem engedély köteles. :)
- Kertkapu folyamatosan zárva tart.
- Gyerekeknek megtanítani, hogy halkan közlekedjenek az udvaron, ha mentek valahova, hátha ki lehet bekkelni, hogy észre vegyék, ha mentek el. Bár tudom, kicsik még, így ez baromi nehéz.
- Utána nézni, ügyvédnél, hogy mik a jogi lehetőségeitek. Nekem ez már-már zaklatásnak tűnik. Persze nem kell őket tényleg feljelenteni, de pl. férjed megemlítheti nekik, hogy ha nem hagyják abba akkor feljelentés lesz és még az unokáikat sem láthatják. Ha nem használ, akkor ügyvéddel mehet egy figyelmeztető levél nekik.
- Ha semmi sem használ, akkor sajnos tényleg marad a költözés, persze a legnagyobb titokban, hogy hova.
Kitartást!!
válasza:Béreljetek fel valakit, aki beáll elétek autóval és folyamatosan megfigyeli őket onnan. Kamerázza folyamatosan a házukat és ha kilépnek az ajtón, csattogjanak a vakuk, csináljon tízmillió fényképet, meg csináljon úgy, mint aki bőszen jegyzetel.
Beszélgessen a szomszédokkal róluk, ha valaki megy hozzájuk vagy jön el tőlük szólítsa le stb...
Ha mennétek felétek, diktafonnal rohanjon oda és tegyen fel hülye kérdéseket, hogy mit főzött ma stb...
Hátha úgy észhez térnek ha maguk lesznek a másik oldalon.
válasza: válasza:
válasza:Én valószínűleg költöznék. Svájcba, Angliába vagy Új-Zélandra. :-)
Vagy a tőlük való menekülés és elzárkózás helyett megfordítanám a dolgot, és elkezdenék átjárni minden délután anyósékhoz, megjegyzéseket tennék a főztjére, a lakberendezésre, az öltözködésére, a rendre, a tisztaságra, a kertjükre stb., faggatóznék mindenféle privát szférába tartozó dolgokról, ahogy ők teszik most veletek, és mellé kéretlen tanácsokat osztogatnék minden elképzelhető dologgal kapcsolatban.
A faggatózó kérdéseikre "Miért ekkor megyünk reggel, hol voltam, miért nem jöttem haza munka után, hova megyek este 6-kor egyedül stb.) mindig visszakérdeznék udvariasan, hogy miért szeretnék ezt tudni.
Ha komolyan, túlzás úgy érezném, hogy "pokollá tették az életünket", akkor a házunkra mindenesetre kitennék egy "eladó" táblát, és ha anyósék kérdeznék, hogy hová költözünk, akkor csak annyit mondanék, hogy valószínűleg külföldre, de még nem 100 %, addig nem is akarjuk mondani, amíg nem lesz teljesen biztos.
A házat tényleg elkezdeném árulni a piaci értékénél valamivel magasabb áron, és ha lenne rá vevő, akkor vagy elköltöznék a városon belül máshová, ha találunk az elképzelésünknek megfelelő ingatlant, vagy akár azt is megfontolnám, hogy albérletbe mennénk átmenetileg, és elkezdnénk építkezni olyan helyen, ahol a szomszédok tuti nem akarnak belátható időn belül továbbállni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!