A barátom anyja rettenetesen féltékeny rám, pedig én nem követtem el ellene semmi rosszat. Mit tegyek?

A barátommal 6 hónapja vagyunk együtt, ezalatt már megismerhettem az összes családtagját - alapból nem szimpatikus család, de igyekszem jóban lenni velük, nem vagyok ellenséges, próbálok mindenkit elfogadni, és az anyján kívül kedvelnek is. Vagy legalább megférünk egymás mellett, ha néha odamegyek (már ezt is lecsökkentettem minimálisra).

Az anyja viszont keresi a gyenge pontjaim. Sérteget, de eléggé burkoltan ahhoz, hogy szeretett fiacskája ne vegye észre. Nem hagy minket kettesben lenni. Állandóan panaszkodik. Simán benyit a szobába, amikor ketten vagyunk zárt ajtó mögött és nekiáll simogatni a fiát, és nézi mit csinálunk (épp ölelkeztünk, amikor benyitott, jobb híján egy képnézegetőt sikerült behívni laptopon, erre fitymálóan húzta a száját). Vagy hangoskodik az ajtó előtt, pakol stb. Mindenbe beleüti az orrát, pl a közös programjainkba is. Ma találkoztunk volna a barátommal (gyakran megyünk kirándulni) erre kikönyörögte hogy őt vigye el, mert már rég volt. (Korábban is emlegette, hogy engem bezzeg visz.) Ha valamit mi nem úgy csinálunk otthon ahogy ők, akkor szimplán kiröhög, de az okát se tudja...

Nincsenek barátai, utálja a munkáját, nincs megelégedve az életével, állandóan panaszkodik, amikor elmentünk egy hétvégére párommal egyfolytában hívta telefonon, és az a tipikus "mer ingyért van" (a lényeg hogy ha valamit ingyen megszerezhet akkor is megszerzi, ha nincs rá szüksége).

Egyszóval anyós (lenne) a legrosszabb fajtából!

Lehet egy ilyennel kezdeni? Gondoltam, ha nem megyek amikor otthon van, megoldom a dolgot, de ez simán betesz nekem távolról is.

Csak a szakítás a megoldás ilyenkor?