A barátom anyja rettenetesen féltékeny rám, pedig én nem követtem el ellene semmi rosszat. Mit tegyek?

Drágám menekülj...én ugyanebben a dologban jártam 2 év feszültség után el is költözött az exem 100 km-rel arréb hozzánk...8 évet pazaroltam rá majd rájöttem h csak elcseszem az időt anyuci keze elér...és lám jött egy igazi férfi. Ha magától nem látja és ilyen irányítható akkor soha nem fog felnőni a mamától meg soha nem lesz nyugtod.

Lehet, hogy most úgy érzed szereted...de hidd el...belesavanyodsz és kiábrándulsz.

Szia! Szerintem a baratod anyja nem normalis, es ez a viselkedes nem ellened iranyul. Tipikusan az a no, akinek a fia a a mindene es a fiat erzi eszkoznek, ami karpotolja az elcseszett eleteert. En a helyedben nem traktalnam ezzel a baratodat, ugyanis o ebben a viselkedesben nott fel, tehat szamara ez nem kirivo viselkedes az anyja reszerol.

En a helyedben az anyukanak vagnek vissza, ha megjegyzeseket tesz. Pl., ha kirohog, akkor megkerdeznem, h "es ebben mi a vicces???" vagy vmi olyan kommentet tennek, ami egyebkent nem serto, de az anyukat eligazitja.

Nem tudom, mennyire szereted a baratodat, de egy ilyen anyos a legrosszabb, ugyh ha komolyra fordul a kapcsolatotok a sraccal, akkor en tuti kicsit hatarozottabban megszabnam a hatarokat az anyosnak, h pl. ne nyisson be csukott ajton a fia szobajaba, amikor Te is ott vagy stb. Az a baj, h az ilyen tipusu emberekkel szemben csak a hatarozott viselkedes eredmenyes, kulonben a fejedre nonek.

Nézd elmesélem velem mi van aztán ebből vond le a megfelelő következtetést:

3 év kapcsolat és fél év egy fedél alatt élés után házasodtunk össze, azt hittem egy igazi férfihoz mentem hozzá, mert mindig mellém állt, igen ám,de ez alatt bátyja és az apja burkoltan szapult engem(az apa kedvesen sajna ő már csak ilyen). Ő nem csinált semmit, mert a burkolt dologra nem igazán lehet reagálni hisz letudja a másik fél annyival, hogy ő nem is akart bántani, na persze... Aztán bátyja elvett egy nőt, az elején nagyon kedves volt ám lassan 2 éve szült egy babát. Amióta az a baba a családban van érzem hogy a "sógornőm" ki akar túrni, mert azt szeretné, hogy csakis ő legyen a célpontban. Legutóbb már azon nevetgéltek, hogy nekem gyógyszerátszokás miatt sokáig fog tartani a baba összehozása, bezzeg nekik csak 2 hét volt (de csak azért mert 39 évesen hozta össze ilyenkor már ketyeg a biológiai óra). ÉS a párom nem reagált semmit,most majd 2 napig sírtam és most is elszontyolodom, mert mélységesen csalódtam, persze ő akkor ezt nem hallotta,de utólag sem reagált a szüleinél rá és rájöttem ez már a büdös életben nem fog változni, az apró sértéseknél még el tudtam viselni, de így lassan 4 év kapcsolat és 2 év házasság után lemerültem lelkileg,teljesen depis lettem és el kell fogadnom, hogy bár nagyon szeretem őt,de ő mindig apuci pici fia lesz és nem lesz képes változtatni magán. Szóval eldöntöttem, legközelebb a sértegetésnél jól leoltom a libát(akkor is ha Karácsonykor teszi ezt) és sarkon fordulok, aztán közlöm akkor akarom őket látni amikor a hátam közepét. Ha ő nem véd meg el kell ezt fogadnom és magamért kell kiállnom, mert úgy néz ki a jó kislányokat elnyomják, szóval kénytelenek lesznek megismerkedni a dühös felemmel. Remélem ez a történet valamiben segített.