Válás után anyósék lakásában: ti maradnátok vagy mennétek a következő helyzetben?

#30 "És a gyerekeknek is tök jó, hogy abba a lakásba járhatnak láthatásra, ahol eddig felnőttek és boldogok voltak, most pedig egy számukra idegen család él ott az apjukkal" - meglehetősen gyakori az ilyesmi, kétjegyű százalék - praktikusan mindig ez van, ha a nő költözik, a férfi meg marad - és nem tudok róla, hogy bárkinek is szemet szúrt volna ennek bármi káros hatása.

"Anyóst pedig miért is kéne élethosszan felvállalni, és ha igen, ilyen tisztességes ember miért okozna terhet? " - hát, mondjuk ha a Kérdező barátnőjének idővel mégis lenne párja, el akarnának költözni a városból, vagy esetleg az országból, ilyesmi. A röghöz kötöttség nem az a dolog, amit az ember jól viselne, többnyire még a saját szülei kapcsán se.

Szigorúan a tényeket nézve a lakást nem kapta meg a fiatal pár, csak megengedte nekik anyós, hogy ott lakjanak, most pedig az unokáinak és a volt menyének engedi meg ugyanezt.

Én nem költöznék el.

"Lehet, hogy anyós helyében meglépném azt, hogy eladom a lakást, az árát pedig 3 felé osztva odaadnám apunak, ill. a két gyerek részét a menyemnek. Aztán mindenki kezdjen vele, amit akar, az én lelkem nyugodt." - elsőre jól hagzik, másodikra viszont igen rossz megoldás - ugyanis a Ptk szerint a kötelesrész alapjába beleszámít az örökhagyó által bárkinek juttatott szokásos mértéken felüli ajándék, az ajándékozást követő 10 éven belül (a régi Ptk szerint 15 év volt)...

Szóval, ha ezek után anyós - ne adja ég - 10 éven belül megboldogul, sikerült egy combos polgári pert legyártani apa és a gyerekek között...

Annyira szánalmas, ahogy a sok lúzer (anti)férfi védi aput, és minden hülyeséget előrángat hajánál fogva...már az apa és a gyerekek közötti polgári perig is eljutottunk.:D Közben pedig azt, aki leírta a tényállást, miszerint a lakás nem apáé, hanem anyósé, és az lakik ott, akinek ő megengedi, lepontozzák.:DD

Sajnálatos, ha valakiben ennyi empátia nincs, hogy nem érti, vajon miért okoz törést egy gyerekben, ha a régi otthonában ott látja apu új családját, akikre őt és az anyját lecserélte. Teljesen mindegy, hányszor fordul ez elő, itt a konkrét esetben legalább ezt el lehetne kerülni.

A valós helyzet egyébként röviden: apa dobbantott, a szeretője családi fészkébe (ehhez is gyomor kell), majd, hogy ott a férj hazatért, most kirakná a lakásból a volt feleséget és a saját gyerekeit. Abból a lakásból, amiért két szalmaszálat nem tett keresztbe, mert mama tolta az ifjú pár segge alá, neki szerencsére volt annyi esze (vagy eléggé ismerte balul sikerült csemetéjét hozzá), hogy a saját nevére vette.

Felmerül a kérdés, hogy 8-10 év alatt hogyhogy nem sikerült némi tőkét összerakni, ha a lakásszerzés ingyen volt? Miért gondolja apa, hogy neki - a tulajdonos véleményével is szembemenve - bármiféle joga van kitenni a lakásból a saját gyerekeit? Nem szívatta meg még eléggé őket? Vagy az új párjával ketten nem keresnek annyit, mint az első feleség egyedül? :D

Most túl azon, hogy a "lúzer (anti)férfi"-ről egészen más a képem - azok a mai ideális "férjnek és apának való" szerencsétlenek véleményem szerint - nem értem, miért okoz valakinek problémát a valósággal való szembenézés.

Természetesen ennek az éremnek is két oldala van - mint mindegyiknek - úgyhogy egyszerre igaz az is, hogy " a lakás nem apáé, hanem anyósé, és az lakik ott, akinek ő megengedi,", meg az is, hogy ebből per is lehet az apa és a gyerekek közt a leírt esetben, meg az is, hogy ha anyós ezt megcsinálja, ez esetben nem valószínű, hogy akár egy pohár vizet is kérhetne a fiától a továbbiakban, tehát az anyósról való esetleges gondoskodás marad a Kérdező barátnőjének.

Ez van, így kell meggondolni, hogy a dolgok várható hátránya megéri-e a dolgok várható előnyét, és kész.

(mondjuk az lehet egy működőképes eredő, hogy az anyós eltartási szerződést köt a Kérdező barátnőjével a lakás fejében, és akkor az egy minden szereplő számára tiszta, egyenes, biztos helyzet)

Kérdező, ld #31, második fele. Teljesen más helyzet, ha itt él a környékemen valaki, és ha segítségre szorul, akkor ápolom, és más helyzet az, ha az életem következő 10-20-30 évét úgy kell berendeznem, hogy ha majd az illető segítségre szorul, akkor a közelében legyek, és ápoljam.

De persze erre is van egy tiszta megoldás, a tartási szerződés - ahogy írtam is.