Dobjam ki a párom anyját a lakásból?

Szia.!

Akor ebben sórs társak vagyunk "voltunk" mert nekem ez már le zárt fejezet.

A véleményem a következő, mint az előttem hozzá szoloknak is, tedd választás elé a párod, vagy te vagy az annya lakhatása.., undorító ha az ember háta mögött le beszélik a dolgokat.. tudom mit érzel. Ne legyél papucs!

Nőt annyit kapsz amenyit nem akarsz.., nem tudom ki-é a lakás ahol laktok, ha atied add ki mind 2-tő utját, ha közös mond meg hogy eladod és vége.., ha albérlet akkor lépj le..

Egy nőnél a határozottság imponál nagyon.!

Ha meg teszed ezeket a lépéseket hidd el hogy ő fog utánnad szaladni és könyörögni.., viszont ha nem akkor nem szeret annyira.. és nem érdemes vele lenned.

Én sajnos sokáig huztam és sokat szenvedtem de ezzel a tapasztalattal már soha nem tudná eljátszani egy nő sem ezt a dolgot.., minden nő egyforma kétszinű dőg.. azt hiszik okosak de sehol semmi.., csak szét tenni tudják a lábuk stb.. na ehhez értenek meg a szar keveréshez.

11!

A történetből nem derült ki, hogy férfi vagy nő e a kérdező. Mi van, ha nő? Akkor a litaniadban helyettesítsuk a szemét not szemét férfire, ugye?

Párod örül, hogy eddig közös lakásotok ismét MamaHotellé alakult.

Ha ti ketten megbeszélni nem tudjátok egymással ezt a problémát, akkor bizony előbb-utóbb neked kell menned.

Ha megbeszélitek és párod rád hallgatva elküldi anyját, az első, kettőtök közti nézeteltérésnél rögtön fel fog böffenni: "Kidobattad velem anyámat!" Ez mindig tüske marad, előbb-utóbb neked kell menned.

.

Nyugodt hangon, hármasban kell megbeszélnetek.

(Amíg nem próbáltad, ne mondd, hogy nem lehet vele megbeszélni! Nem magas lóról, hanem úgy, mintha a te anyáddal beszélnél.)

Szerintem is tedd választás elé a párodat.

Ha aztmondja ne mondj ilyet ő nem vàlaszt, akkor is lépj le amég anyuci ottvan.

Nem írod egyértelműen, hogy házasok vagytok-e és kié a lakás. Ezektől függetlenül viszont azt tanácsolom: FUSS! Anyuka el van kényelmesedve, de téged semmibe néz, a te véleményed arról se kéri ki, hogy vajon a nyakatokon maradhat-e... A párod szintén, tojik a fejedre, vetít és nem őszinte. Ez nem kapcsolat.

Egyrészt beteges dolog egy felnőtt nőtől, hogy a fia és a párja nyakán éljen, és ne legyen igénye saját életre, másrészt a párodtól se százas, hogy ez neki oké. Le vagy tojva, meg vagy alázva, keresztül vagy nézve. Rajtad áll, hogyan fogadod el. Nem hinném, hogy egy ilyen emberrel lehet normális kapcsolatot, családot tervezni. Ha tiéd a lakás, szakíts és adj ultimátumot, hogy söpörjenek ki a lakásodból. Ha nem a tiéd, akkor menj albérletbe és hagyd a két "szerelmest" egymásra. Hadd éljenek együtt, ha ennyire akarnak.

Az én anyósom egy műtét után költözött hozzánk. Házasok voltunk, épp gyereket terveztünk. A lakás közös volt.

Nekem is kb 5 hónap után lett elegem. Megvoltak a "klasszikus" dolgok: átrendezte a konyhát, miután kiteregettem leszedte és újrateregetett, a férjem ruhásszekrényét átrendezte, ha programunk lett volna mindig a halálán volt stb. Az utolsó csepp a pohárban az volt, mint nálad: rajtunk kívül az egész rokonság tudta már, hogy árulja a házát mert nálunk marad.

Leültünk szépen hárman, én az anyósommal jól összevesztem a férjem meg kussban végighallgatta. Azon a hétvégén elköltöztem a szüleimhez. Megmondtam a férjemnek, hogy vagy elmegy az anyja, vagy én adom be a válást.

Következő kedden hívott, hogy az anyjával elmentek az ingatlanirodába, levették a hirdetést és szerdára szabadságot vett ki, hogy az anyját hazaköltöztesse. Még egy ideig ment a hiszti meg az érzelmi zsarolás, de aztán megunta.