Mi a normál kapcsolat az anyóssal?

Nem olvastam el a hozzászólásokat, csak a leírásra reagálnék. Először is tisztelet, ritka az ilyen aranyos meny.

De.

Az a gond, hogy túlzottan hozzászoktak, hogy te vagy a "megoldóember", az "elintézőember". Megoldod, elintézed, ha kell, irányítod, szervezed a dolgaikat, gondolom különösebb probléma nélkül, általában időben és pontosan. Meg mellette a szűkebb értelemben vett kis családodét is csinálod. Tehát állandóan készenlétben, így is vagy elkönyvelve, megszokták, ez így nagyon kényelmes nekik. Bárminemű kicsinyke késlekedés a részedről az intézkedésben számukra már felér egy kisebb támadással, hiszen nem ezt szokták meg, ergó, nem ezt várják el tőled. Tőled azt várják, hogy azonnal, mosolyogva, további kérdések nélkül intézkedj. És ez már a visszaélés az időddel/kedveddel/energiáddal, amit java részt rájuk fordítasz.

Kívülállóként a velük/nekik történő intézkedést, de még a férjed és az anyja közötti telefonbeszélgetések mennyiségét és hosszát is soknak tartom. Azt sem tartom normálisnak, hogy a férjed elnézze, hogy ennyi mindent intézel számukra és még ezt természetesnek is vegye. És egyébként kikérném magamnak, ha valamiben késlekedve megjegyzést tenne vagy rosszallását fejezné ki. Az anyós-meny közötti kommunikációt nem venném sűrűbbre, elég ennyi, sok is, nem kell, hogy hozzászokjon az anyós, hogy az "intéző embere" még "társalkodónője" is legyen.

Férjeddel beszélj elsősorban, nem kell túlkomplikálni, nem kell előre készülni rád, pontosan úgy, ahogy ide leírtad, mondd el neki az aggályaidat, a gondolataidat erről a nem túl egészséges helyzetről. Meríts mondatokat a hozzászólók gondolataiból. Éreztetni kell minden féllel, hogy te nem szolgáló vagy. Ha pedig unatkozik, foglalja le ő magát, ne téged használjon.

És nem, nem kellene többet tenned, más sem tesz többet, sőt, sokkal, de sokkal kevesebbet tesz. Én nem hívogatom anyósomat soha, pedig nincs rossz kapcsolat közöttünk. Bőven elég, ha a férjem amikor beszél vele, továbbadja az infót.

29-es kommenttel, megbeszelessel egyetertek, elvileg, de gyakorlatilag nem müködött eddig, legalabbis nalam.

Nekem az a tapasztalatom, szinten nem teljesen levalt ferjjel, h ezen a modon megall a beszelgetes egy bizonytalan "nem tudom" valasszal, sajnos. (De hatha a kerdezönek nem...!)

Feltetelezem, h azert, mert ha elmondom, en hogy elem meg es mi lenne a nekem megfelelö, erre egyszerüen nem tud mit mondani. Max. "megertelek", de a következö kerdesre, h szerinte mit kene tenni, h nekem megfelelöen menjenek tovabb a dolgok, erre mar "nem tudom" a valasz. Ha pedig kerdes helyett kijelentem, igy es igy kene tenni, h nekem is megfelelö legyen, erre elutasitja azzal, h de ez az anyjanak nem megfelelö, majd temaszünet (faradt), legközelebbre sem tudja...stb.

A le nem valtak egyebkent nem ugy latjak magukat, h ök le nem valtak, bar mindenki mas le nem valtrol latjak a környezetükben, de sajat magukra vakok. Ök olyanok, mint a beprogramozott gepek, nem önalloak - az anyjuk igy programozta, nevelte öket. Mi egy 3. szemely vagyunk, nem mi neveltük, ezert hogyan is tudnank ezen valtoztatni? A majom a farkaba harap szindroma. Egy vicc jutott eszembe erröl, mert kb ezzel asszocial ez a neveles: "1. Mindig igazam van, 2. Amennyiben nincs igazam, akkor az elsö pont lep ervenybe!"

(Amit tennek, 14. kommentemben mar leirtam, + ez a megbeszeles meger egy probat, hatha te mashogy jarsz...)