Hogy lehetne megoldani ezt az egészet?
Összeköltöztem párommal, vagyis jobban mondva párommal és a szüleivel. :D Párom a munkája miatt nem szeretett volna oda költözni ahol én laktam. Így én jöttem ide. Itt dolgozom mostmár én is. Felvetettem páromnak, hogy közösen bevásárolhatnánk és főzhetnénk magunknak mindig kaját amit másnap elviszünk dolgozóba. Én ezt úgy gondoltam, hogy közösen, vagy egyszer ő egyszer én veszi/veszem. Ahogy az ő szavából kivettem ő inkább úgy szeretné hogy azon felül amit 30 ezret havonta a szüleinek ad (amiből 10 ezer megy a kajára) még adna 10 ezret és a szülei vennék meg amit kell, így mire mi hazaérünk már csak főznünk kellene. Szerintem az +10 ezer nem lenne elég annyi kajára ami 4 embernek kijön 1 hónapra úgy, hogy 3 naponta főzünk. Na meg hamarabb el is fogyna, nekünk az elég lenne 2-3 napig is. Így meg csak egy napig.
Más is biztos volt ebben a cipőben, hogy lehetne ezt megoldani még, hogy ne legyen belőle vita/veszekedés/sértődés?
én már a kérdésben láttam, hogy ez nem normális. ő nem akarta feladni a munkájat, de azt hagyta hogy te igen.
na meg komolyan elhetnetek kettesben, de helyette inkább marad a szulokkel a gyerekek szobában?
szerintem gondold ezt át.. te feladsz mindent, másik városba mész miatta. ő arra nem képes, hogy 100 métert költözzön, hogy ketten lehessetek. mit akarsz tőle ezekutan?
"Jesszusom, ha arra sem hajlandó hogy külön lakrészbe költözzetek úgy hogy akkor is az anyáékkal élnétek, te mire számítasz a jövőbe? OO tudom nem ez itt a lényeg, "
De igen 9-es, szerintem meg pont ez a lényeg. Kérdező, most őszintén, ezekről a dolgokról nem beszéltetek MIELŐTT odaköltöztél? Merre tovább, mik a terveitek, céljaitok a közeli és távoli jövőben?
Őszintén szólva én a seggemet verném a földhöz örömömben, ha elköltözhetnék végre Édesanyámtól. Nem azért, mert utálom, vagy mert rossz a kapcsolatunk. Egyszerűen csak már régen kialakult az igényem az önállóságra, főleg úgy, hogy éltem már egyedül.
A párod pedig tényleg még a saját szobájából sem akar kimozdulni?
SÜRGŐSEN el kell kezdenetek erről komolyan beszélgetni, főleg, ha huszonéveitek közepén/végén jártok.
Költözz mert sokat fogsz még itt szenvedni és még csak a szele sem legyintett meg igazán.
"Más is biztos volt ebben a cipőben, hogy lehetne ezt megoldani" . Na ez aranyosan naiv. Nem! Nem sokan vannak abban a cipőben, hogy ott lenne egy külön lakrész és nem abba mennek. Hidd el ennél sokkal értelmesebbek a pasik azért. Menj keress olyat aki nem csak azért tart, hogy szexre ott legyel meg elmondhassa, hogy nője is van.
a pasid arra nem képes, hogy a gyerekszobájából 10méterrel arrébb menjen veled egy külön lakrészbe, ahol kettesben élhettek.
szerinted valaha elköltözik veled akárhova is?
ne fecséreld az időd!
Azt még megértem, hogy a munkája miatt a párja nem akart menni, mivel nem tudhatjuk milyen munkája van, és milyen helyekről van szó. Lehet neki nehezebb munkát találni, mint a lánynak, vagy ott ahol ő él több lehetőség van, ahol a lány lakott, ott meg alig van valami vagy nem tudom. Szóval ezt még ki lehet magyarázni.
Azt viszont nem értem, hogy két dolgozó felnőtt ember miért a szülőknél költözik össze?
De az már végképp gáz, hogy még a melléképületig se hajlandó a pasas elmenni a gyerekszobából, hogy kettesben legyetek.
Komolyan, én azt hittem, hogy egy nőnek férfi kell, nem egy kisfiú. Úgy gondolom, ha egy nő gyereket akar, akkor szüljön, ne pedig összejöjjön egyel, mert annak sose lesz jó vége.
Azokból amiket mondott azt vettem észre, az anyagiak miatt nem akar/akart különköltözni. Kicsit skót is, ahogy észrevettem. Mondjuk az utóbbi időben anyagilag segített nekem, amíg nem álltam munkába.
Jó lenne külön költözni, sokkal jobb és egészségesebb lenne. Viszont mivel most kezdtem a munkát itt, még annyit nem tudtam félrerakni, hogy közösen egy ilyenbe belevágjunk. Sajnos drágák az albérletek, a lakások is itt pesten. De az igazat megvallva, szerintem ő egyáltalán nem lenne képes itthagyni a szülői házat. Azért még reménykedem. :D
Egyébként meg gondolom az is jó neki, hogy Anyuci mos rá és kivasalja a ruháit, a zoknikáit pározva berakja a fiókba. Mindig van friss, tiszta törölköző a szekrényben. Minden hétvégén főz finom ebédet. stb.
Rám már Anyukám 17 éves korom óta nem mosott, vasalt, főzött. Rá voltam kényszerülve, hogy mindezeket magamnak megcsináljam. Nem is bánom. Megtanultam.
Én 23 éves vagyok, ő 25, neki én vagyok az első barátnője.. ebből kifolyólag lehet ez az egész talán? Első barátnő hahh minek tervezzek vele hosszú távra.
Szerencsére onnan ahonnan elköltöztem, bármikor vissza tudok menni. De most még meglátom, hogy lesz ez az egész. Megkérdezem tőle, valamikor a közeljövőben nem lenne jobb külön költözni, ahol csak mi kettesben..
Nem tudnám felszabadultan, jól érezni magam, ha így kellene élnem hosszú távon. Hiába aranyosak, kedvesek nagyon a szülei, hiába jövünk ki jól Anyukájával. Ezt nem tudnám így elviselni hosszú távon. De ha már most a 2. hónapban (hogy itt vagyok) ilyen problémák vannak mik lesznek vajon a későbbiekben... :-/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!