Egy házban anyósékkal? Tapasztalatok?

Nekünk bevált.

2 évig éltünk anyósommal, még nem volt gyerekünk. Az elején leültünk és mindannyian őszintén elmondtuk az elvárásainkat. Voltak viták természetesen, de semmi durva. Nem szólt bele az életünkbe, külön bejárat volt, ha otthon voltunk hétvégén akkor sem együtt voltunk, hanem ők külön és mi külön.

Talán annyi, hogy akkor még fiatalok voltak. Most, 15 évvel később már nem vagyok benne biztos, hogy működne a dolog. Akkor még ők is rugalmasabbak voltak, nekünk sem voltak kialakult rigolyáink. Most más lenne.

Végül is igen ebben igazad van kedves utolsó. De az ilyesmi úgyis kiderül, max évekkel később ha úgy hozza az élet, hogy a másik nem áll maximálisan mellettünk.

Szóval még egyszer eszem ágába sincs anyós házába költözni, ez egy jó lecke volt egész életemre.

"Nem rosszabb, mint egy panelban a szomszédok"

Persze, hogy nem rosszabb, mivel teljesen más a kettő. Nem is értem, hogy hoztad ezt össze.

Én ugyan nem élek anyóssal, de már most látom, milyen lenne, ha együtt élnék vele... SOHA.

Párom egy házban lakik vele, két különböző szinten laknak. A lakásnak fele részben a párom a tulajdonosa, és maga fizeti a saját számláit. Ennek ellenére amikor nincs otthon, az anyja folyamatosan feljárkál takarítani, mert ha már van egy porszem valahol, sipítozik és sikítófrászt kap. Mi nem vagyunk ennyire tisztaságmániásak, kicsit rendetlenek vagyunk, de nekünk jó így. Nem szeretem, ha egy ház, lakás olyan, mintha múzeumban járnék, jobban szeretem, ha látszik, van benne élet. Most nem olyan mértékű dzsuvára kell gondolni, hogy jönnek a bogarak, mert azért ennél tisztább ő is és én is. Ja meg turkál, kutat, és mindig van mibe belekötnie. Sőt nekem magyarázza, hogy ÉN szidjam le ezek miatt a pitiáner dolgok miatt őt. Hát szépen bólogatok rá, aztán kínomban röhögök, mikor már a párom szintjén vagyunk. Nem biztos, hogy bírnám a jópofizást, ha együtt laknák, ha meg én robbanok, akkor balhé lesz.

De sztem még ha alapvetően jó is a kapcsolat, akkor is elég rizikós az összeköltözés. Nyilván az idősebbek életvitele, életritmusa más, mint a fiataloké, sok mindennel még jobban vigyázni kell (szex, zene, tévé), kisebb életviteli különbségekből óriási összezörrenések tudnak ám lenni (ki miért ekkor-akkor zuhanyzik, miért jöttetek le cukorért, miért nincs nektek ott fenn, túl hangosan jártok fenn, miért kell késő este hazajönni stb.)...

''Nem is értem, hogy hoztad ezt össze.''

Úgy, hogy ott is külön lakások vannak ugyanabban az épületben. Viszont ott tekintettel kell lenned rosszabb esetben 4 családra, akik a közvetlen szomszédok, van amikor elviselhetetlenek, ha nappal is lábujjhegyen járkálsz abba is belekötnek. A falak vékonyak, minden áthallatszik.

Ha anyósék normálisak, nem szólnak bele semmibe, külön jönnek a számlák, külön bejárat van, ha akarom akkor csak az udvaron futok velük össze, akkor nem értem mi a probléma az együtt lakással.

A mi esetünkben direkt olyan házat néztek, ahol ez megoldható. Engem is vittek magukkal amikor kiválasztották, kérdezték a véleményemet, laknék-e ott, pedig még nem is vagyunk házasok, és az én nevemen nem is lesz semmi. Mivel mindketten 2 műszakban dolgozunk, sokszor leszek egyedül, megnyugtató hogy ott vannak a földszinten, ha elmegyünk nyaralni nincs probléma, hogy addig ki eteti a kutyát, ki néz rá a házra. Illetve majd ha lesz gyerekünk, akkor is jól fog jönni hogy ott vannak.

Persze ehhez az kell, hogy ne ellenségek vagy vetélytársak legyetek, felnőttként tekintsen rád, és legyen magánéletetek amibe nem szólnak bele.

És persze nekik is sok előnyük származhat abból, hogy ott vagyunk, nem egymás kihasználására megy ki a dolog, hanem egymás segítése a cél. Legalábbis egy normális családban szerintem ez így működik.