Hogyan viselkedhet így a barátom anyukája?

A barátom szülei az ország másik felén laknak, távol tőlünk, még az egyetemen ismerkedtünk meg 2 éve. A szüleinél ennek köszönhetően eddig csak 4-szer voltam, általában csak 2-3 napokra hétvégére, kivéve most. A múlt héten végig lenn voltunk náluk, nagyon vártam, hogy végre kicsit kimozduljunk a megszokott környezetből. A barátom apukájának agydaganata volt, megműtötték és nem lát, egyre rosszabb az állapota az elmúlt 30 év alatt, a barátom anyja vállalta 30 éve, hogy otthon marad és gondozza, de egyébként folyton csak kiabál és mérgelődik vele is. A barátom mondta már neki, hogy adják be intézetbe, mert így csak mindketten kikészítik egymást, de az anyja nem akarja, mert akkor nem mehetne januárban nyugdíjba. Az anyja folyton morog mindenen, elviselhetetlen egy nő, ha a barátom itt van nálunk folyton hivogatja telefonon, hogy mikor megy már haza mert el kell menni helyette ügyeket intézni, bevásárolni stb. Még a sarki kisboltba se tud elmenni, pedig nem olyan idős, max. 65 éves lehet. Most, hogy ott voltunk minden napra kitalált valamit, minden nap elküldte a barátomat a Tescoba, Sparba plusz a piacra, kivéve vasárnap, akkor csak a piacra kellett mennie. Nyert a lottón 15 ezret, még arra se volt képes, hogy elmenjen maga felvenni a pénzt, pedig 1 utcára van a lottózó, a házukkal szemben lévő patikába se képes átmenni, egy hét alatt 4-szer küldte át a barátomat és 3-szor a mellette lévő háziorvoshoz gyógyszereket íratni, volt, hogy egy nap kétszer is, mert valamit elfelejtett. Semmit nem tudtunk szinte csinálni kettesben a több, mint egy hét alatt, mert az anyja mindig kitalált valamit, strandra, moziba és cukrászdába mentünk csak, de mindig délután 3 után, mert a barátom csak akkorra végzett az anyja utasításaival. Mikor egyik este moziba indultunk, már az ajtóban voltunk, az anyja épp kitalálta, hogy segítsen megborotválkoznia az apjának, nem segített mert lekéstük volna a filmet és ki volt akadva az anyja. Az egyik este megkérte az anyját, hogy most már hagyja legalább egy napra, hadd élvezze a szabadságát ő is, erre az anyja másnap reggel fél 9 -kor dübörgött a szobaajtón, hogy "el kéne ám menni a boltba mit gondolsz a csirke nem repül ám ide magától" (Amit nem értek mért volt olyan fontos, mert csak pár nappal később készítette el). A barátom mondta már neki, hogy ő is elmehetne néha a boltba de mindig elkezdett nyavalyogni, hogy fáj a a lába meg ő milyen beteg, de nincs is semmi baja szerintem. Persze, megértem én, hogy nem bír hazacipelni karton ásványvizeket meg ilyeneket, de ezeket összeírhatná és elég lenne egy héten egyszer bevásárolni belőlük.

Van egy kutyájuk, amit a barátom és az anyja közösen akart, kiderült, hogy az anyja jobban, de mindig utasítgatja a barátomat, hogy szedje össze az udvaron a kutyas*rt, menjen haza kutyát sétáltatni és hasonlók.

Ezen kívül ami a legidegesítőbb, hogy folyton szidja az országot, a rendszert, az ember depressziós lesz tőle, nincs egy pozitív gondolata, mondata se, mindenben csak a rosszat látja, még a jó dolgokban is (pl. egyik este a hírekben mondták, hogy eljegyezte egy fiú a barátnőjét erre lehangoltan csak annyit mondott, hogy minek ez úgyis pár hónap múlva elválnak...). Minden helyzetben, ha ettünk, filmet néztünk, tvztünk, bármit csináltunk ő folyamatosan nyomta a lehangoló negatív kedvet elvevő dumáit. Nem mozdul ki a házból soha sehova, nincsenek ismerősei, nem csodálom, hogy ilyen, hiszen nincs kivel beszélgetnie se. Otthon van, vigyáznia és gondolkodnia kéne a férjéről, ehelyett annyit csinál, hogy ad neki kaját majd elküldi aludni, mikor szerencsétlen felkel hajnalba mert már gondolom az unalomtól nem tud aludni akkor meg elkezd vele kiabálni, hogy minek kel fel ilyen korán. Szerintem simán elvihetné sétálni vagy foglalkozhatna vele, hiszen ezt vállalta a munkába járás helyett. Ráadásul otthon se nagyon csinál semmit, 3 naponta főz valamit, egész nap csak a tv előtt fekszik, azt hittem régebben a barátom csak viccelődik azzal, hogy nincs otthon tiszta ruhája, de nem. Nekem megígérte hétfő este, hogy kedden kimossa a koszos ruháimat, be is raktam a mosógépbe, de nem hagyta, hogy elindítsuk, a barátom nem használhatja se a tűzhelyet, se a mosogatógépet se a mosógépet. Péntek reggel úgy mosta ki a ruháimat, hogy a barátom már odaállt, hogyha nem mossa ki akkor elindítja ő a gépet.

A barátom eddig miatta nem költözött Budapesre, pedig ott dolgozik. Naponta 3 órát utazik a munkahelyére majd 3 -at vissza vonattal, majd este még az anyja elküldi a boltba bevásárolni. Hétvégén itt nálunk szokott lenni, ekkor szokta az anyja zaklatni, hogy menjen haza mert ezt meg azt kell csinálni meg a kutyával kell foglalkozni.

A barátom már mondta az anyjának, hogy adja el a házukat és költözzön fel Budapestre, de az a kifogása, hogy nem kapna érte annyit amennyit ér, szóval valószínűleg sosem fogja eladni, pedig teljesen felesleges nekik egy akkora, háromszintes családi ház.

A barátom testvérei külföldön laknak, egy évben kb. egyszer jönnek haza. Az öregasszony panaszkodik is emiatt rendesen, hogy jól itt hagyták és nem segítik, amit nem értek, mert ő már a barátomat is ezer éve külföldre akarja küldeni dolgozni, elképzelésem sincs hogy gondolja, hogy onnan járna haza neki bevásárolgatni meg ügyeket intézni...

Félek, hogy van-e egyáltalán így jövője a kapcsolatunknak? Ez a nő sose fog minket békén hagyni egy napra se amíg él és én nem bírnám élete végéig kerülgetni, de a barátomat se hagynám el, mert szeretem. Nem tudom mi lenne a hosszú távú megoldás.

Mondtam a barátomnak, hogy kicsit határozottabban felléphetne ellene, hogy legalább az utcában lévő gyógyszertárba, orvoshoz, boltba, lottózóba, stb. képes legyen átmenni, a mamám 75 évesen is képes ezekre a dolgokra pedig neki is fáj a lába. Állítólag már próbálta, de az anyja ekkor azzal jött, hogy depressziós és nem bír kimenni, pedig szerintem semmi baja, aki így tud morogni, pattogni meg parancsolgatni annak nem is lehet, egy baja van szerintem, hogy egyedül van. Az öregasszonyok az után, piacon szokták kibeszélni a világfájdalmaikat, de ez sehova nem teszi ki a lábát, nincs senki akivel beszélhetne.

Mi lehet erre a problémára a megoldás? A barátomnak hiába mondom, hogy ez nem normális ő csak azt mondja, hogy tudja milyen az anyja de nem tud vele mit kezdeni, de engem kicsinált egy hét alatt lelkileg és idegileg is a sok negatív marhaságával meg a monoton pattogásával.