Bocsássak meg anyósomnak?

A férjemmel hét évig voltunk együtt, mielőtt összeházasodtunk. Azonban házasságunk előtt volt egy hosszabb szakításunk, mert fiatalok voltunk, amikor összejöttünk (16 évesek).

Tehát anyósomat gyerekként ismertem meg, nagyon jól el tudtunk beszélgetni, sok mindenben nem értettem vele egyet, de ezt sosem adtam a tudtára, mert kedves nő volt. Az egész család nagyon szeretett - legalábbis így tűnt.

Amikor szakítottam a párommal el kellett hoznom rengeteg dolgot tőlük, hiszen rengeteg cuccom halmozódott fel náluk. Az egyik ilyen óvatlan látogatásomkor lettem fültanúja, ahogy anyósom szid engem. Olyanokat mondott rólam, amit sosem gondoltam volna, hogy képes lenne mondani. Emlékszem a férjem húga bukkant fel és látta, hogy tiszta lelombozódva állok az ajtóban és hallgatom, amiket mond. Szegény köpni, nyelni nem tudott. Én felviharoztam, elhoztam a cuccaim és többé nem mentem arra.

Aztán a szakítás után csak rájöttünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, nem hiába találtunk egymásra, így újra összejöttünk és nem kellett sok idő, hogy a párom megkérje a kezem. Magam szerveztem az esküvőt, néha édesanyám tanácsát kértem, anyósomat egyszer nem hívtam fel. Megjelent az esküvőn, mosolyogva elfogadtam a gratulációját, de nem kívántam vele kommunikálni. Azóta se. Két éves házasok vagyunk, egyszer nem voltam náluk. A férjem nem erősködik mondogatja ugyan, hogy az anyja az ő nyugtatgatására mondott olyanokat, amilyeneket, de szerintem egy anyának nem ez lett volna a dolga.

Az anyósom próbál keresni, de makacs vagyok és elkerülöm, ritkán kommunikálok vele, akkor is csak telefonon, vagy ha meglátogatja a férjemet.

Szerintetek győzzem le önmagamat és bocsássak meg neki? Vagy megérdemli? Engem nagyon megbántott akkor, mert nem adtam rá okot, hogy ilyeneket mondjon. A fiával is közös megegyezés alapján szakítottunk akkor. Arról nem is beszélve, hogy a lányának mennyi mindent segítettem, én tanítottam, amíg ő dolgozott, megcsináltattam vele a házikat, ha nem értett valamit elmagyaráztam, ajándékokat vásároltam neki is, elvittem ruhát venni stb. stb.