Hogyan mondjuk meg anyósomnak, hogy kicsit kevesebbet jöjjön anélkül, hogy megbántanánk?

Jóban vagyunk anyósommal, nem a legjobb barátnők, megvan a 3 lépés távolság közöttünk, de alapvetően teljesen elfogadható a kapcsolatunk. A helyzet az, hogy szakított az élettársával, azóta mindig unokázni szeretne. Előtte heti kb. 1 délutánt találkozott a gyerekekkel, ennyit ért rá, nem is volt belőle gond. Most meg minden nap jön. 1-2 hónapig nem szóltam semmit, gondoltam van elég baja, hátha a gyerekek segítenek elterelni a gondolatait, stb., de mostmár kezd kicsit terhes lenni. Minden reggel hív vagy engem, vagy a fiát, hogy mi a program és csatlakozik. Volt, hogy már nem vettem fel, akkor jött, nyilván nem teszem meg, hogy nem engedem be, ha itt van az ajtóban, nagyon okos dologra nem is tudtam hivatkozni, hogy legközelebb szóljon előtte, hiszen hívott. Mostmár ha anyukámhoz megyünk, oda is jön, ha a sarki fűszereshez, oda is, meg tényleg mindenhová. Ami meg borította a bilit, hogy nyaralni is szeretne jönni velünk. Merthogy milyen jó lesz, majd vigyáz a gyerekekre. Csak mi 10 éve mindent magunk oldunk meg, tényleg soha nem volt megkérve, hogy na akkor hétfőn délelőtt bébiszitterkedjen, addig nem érdekelte, most meg roppant fontos lett, hogy hogy megyek szülőire, ki marad otthon, ha beteg a gyerek vagy a férjemmel mikor vagyunk kettesben. Értem én a segítő szándékot is, meg persze jöjjön, ha kedve van, csak ne minden nap és mindenhová... A férjem a jövő héten leül Vele beszélni, vagy hárman leülünk, ezt még nem döntöttük el. Csak hát mit mondjunk Neki? És hogyan? Tényleg nem szeretnénk megbántani, de azt sem szeretnénk, hogy kvázi hozzánk költözzön.

Köszönöm a válaszokat!