Miért viselkedik így az anyósom?
Nem tudom számít-e, de vidéken él, egy csendes kis faluban, ketten voltak a férjemmel amíg el nem költözött velem. Idősebb is, mint az én szüleim, 65 éves.
Az a problémánk az, hogy úgy kezel engem is és a páromat is, mint a gyerekeket, ami egy idő után már nagyon idegesítő tud lenni. Állandóan abajgatna minket, beleszól mindenbe.
Például volt olyan, hogy falunap volt és arra gondoltunk a párommal, hogy elmegyünk szétnézni. Direkt szóltunk anyósomnak, hogy ne készüljön semmivel, csak jövünk és megyünk, mert estére más programunk van. Ő már ott volt a rendezvényen, így mi is oda mentünk. Szétnéztünk hármasban, én pedig megálltam egy ruhaárusnál, épphogy csak megnéztem közelebbről egy ruhát, már mentünk is volna tovább, de anyósom egyből intézkedni kezdett, hogy de szép ruha, erősködött hogy próbáljam fel, kérdezte az eladó, hogy megveszem-e én pedig mondtam, hogy még szétnéznénk addig még gondolkodok rajta, anyósom erre elkezdett akciózni, hogy az eladó tegye el vagy dugja el a ruhát, nehogy más megvegye, meg hogy lehet-e alkudni, stb, elég kínos helyzet volt... Aztán venni akartam egy kis nasit, na megint nekikezdett hogy de ezt is szeretem meg azt is ugye? Akkor ő vesz ilyet meg vesz olyat, de már párom szólt rá, hogy nyugodjon le, majd azt veszek amit szeretnék, nem kell helyettem vásárolni.
Utána hazamentünk anyósomhoz, ő meg főzött vagy háromféle ételt, annak ellenére, hogy mondtuk, hogy ne készüljön... Nem is nagyon voltunk éhesek, mert már ebédeltünk, de nem akartuk megbántani. Na mindegy, szóval ott rohangált, mint akit hajtanak, már majd' elesett a saját lábában, meg ő hoz széket, meg újramelegíti a húst, mert kicsit kihűlt, mire a férjem már nagyon ideges lett, hogy nem tud nyugodtan enni se, így már elé mérgesen azt mondta az anyjának, hogy álljon le, hát nem pincérnő ő, mi meg nem étterembe jöttünk, csak meglátogatni, nyugodjon már le, mert mindig ez van amikor itt vagyunk és már elegünk van ebből, hogy neki állandóan pörögnie kell. Mondanom sem kell, hogy vérig sértette ezzel az anyját, hogy akkor ne is jöjjünk el hozzá többet, aztán sírva elvonult a szobájába... Én a páromnak adtam igazat, nagyon nem tudtunk mit csinálni a helyzettel. Ott voltunk még egy ideig, bár elég fagyos volt a hangulat, utána hazamentünk.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de csak így tudtam elmondani a problémámat. Nem értem miért viselkedik így velünk az anyósom, az én szüleim teljesen mások, más amikor ott vagyunk... Hogy is mondjam... Ha én kenyeret kérek, akkor ők odanyújtják nekem a kosarat, hogy vegyek belőle, ha anyósomtól kérek, ő csaknem a számba nyomja... Valahogy így tudnám ezt összehasonlítani.
"ha lementek hozza, akkor turelmesen, mosolyogva viseljetek el. Ha mar sok, akkor megprobalhatod leultetni, de kedvesen, mintha te is egy gyerekhez beszelnel."
5 éven keresztül csináltuk pontosan ezt, de mintha a falnak beszélnénk... Mi is emberből vagyunk, ráadásul a férjem türelmetlenebb mint én, én nem csodálom hogy elege lett hogy még enni sem tud nyugodtan. Tényleg már inkább nem is megyünk, mert csak veszekedés lesz a vége, de akkor meg amiatt sír mert nem megyünk. Pedig nincs egyedül.
válasza:
válasza: válasza:"Valszeg neki az anyaság volt az egyetlen amitől azt érezte hogy haszna van az életben. Most akkor érzi hogy hasznos a világban amikor nagy ritkán elmentek hozzá."
Ez nem erről szól, hanem egyszerűen ilyen a szeretetnyelve. (Tényleg javaslom mindenkinek, hogy olvasson erről, ha még nem tette meg, sok konfliktus megelőzhető.) Nem valószínű, hogy arról filózgatna, vajon mitől "hasznos a világban", egy kis falusi közösségben biztosan megvannak a maga programjai, társasága, elfoglaltsága ezen kívül is, még ha más közegben élők szemében ez nem is tűnik "hasznos"-nak, attól még értéket képvisel.:-)
Tudom, milyen idegesítő tud ez lenni, anyósom is hasonló típus volt. Ritka az, aki ennyi szeretetet tud adni, még ha számotokra kínosan közvetíti is felétek. Fogadjátok el, hogy ilyen, ha lesznek gyerekeitek, imádni fogják, ha ott lehetnek a mamánál, biztos, hogy bármikor számíthattok rá, és hidd el, nagyon fog hiányozni, ha már nem lesz az élők sorában.
válasza:De ha tudjátok hogy mindig 3 félét főz miért ebédeltek előtte?
Idősebb anyukák már csak ilyenek, hogy szeretnek főzni a gyerekeknek, ezzel fejezik ki a gondoskodásukat.
Azt sem értem miért gond, ha venni akar neked valamit,gondolom mindig bajban van,h minek örülnél és örül h végre valamit biztosan tud h tetszik.
Szerintem tökéletes nagyi lesz belőle, én biztos nem szakítanám meg a kapcsolatot, már csak a jövendő gyerekeink érdekében.
Amúgy miért mindig csak ti mentek? Miért nem hívjátok meg őt néha? Nálatok nincs oka ugrálni, tudtok akkor ott nyugodtan beszélgetni ha ez a vágyatok. Vagy ha mentek és ünnep van, vigyétek el étterembe az alkalomból és akkor ott se fog ugrálni a konyhába.
Ha nem tetszik a vendéglátása akkor mutasd meg te h h kell jobban....
Az én anyósomhoz 8 éve járunk és egyszer se szólt még hozzám, ha beszélgetünk is max. 3 mondat, amit én kezdeményezek az időjárásról. Aztán ha kihagyok egy látogatást már kérdezik én miért nem mentem... Örülj h szeret és nem áskálódik,hanem jót akar.
válasza:Nem tudom, szerintem pedig nagyon is van abba valami, amit a 12. válaszoló írt... Tényleg olyan, mintha még mindig azt hinné rólunk, hogy gyerekek vagyunk és abajgatásra szorulnánk. Mondjuk nekem ez annak is túlzás lenne, mert én nem ilyen nevelést kaptam.
15! Nem ebédeltünk előtte, egyszerűen csak a 38 fokban nem kívánjuk a 3 fogásos lakomát. Nem akartam a ruhát sem megvenni, csak megnéztem és mentem is volna tovább, de neki egyből üzletelnie kellett meg erőszakoskodnia, hogy próbáljam fel... Hívjuk őt, de ő sose jön hozzánk, ha itt is van, akkor max 10 perig, utána már rohan el... Étterembe is voltunk már, az is rém ciki volt, mert ott is produkálta magát, hogy jaj de drága minden, meg hogy miért csirkét eszek amikor a halat jobban szeretem, és elkezdett erről magyarázni a pincérnek... Hogy jaj de az Ilcsike a halacskát jobban szereti, mint a pipikét...
Ha szeretetről lenne szó, akkor megértené, hogy minket ez zavar, nem pedig sírással meg hisztivel válaszolna.
válasza:A férjem sem rögtön a csúnya beszéddel kezdte. Mondom, már 5 éven keresztül "nyeljük" ezeket a dolgokat, meg "jól van anyuka, nyugodjon meg, köszönjük nem kell azt megvenni, köszönjük, el tudjuk mi is dönteni mit ennénk, persze, nem kell befűteni az egész házat mert átjöttünk egy órára, sőt, a kisestélyit sem kell felvenni" meg még sorolhatnám, de csak röhög ezen, aztán megy tovább mintha meg sem hallotta volna. Egy idő után már nagyon elege lesz ebből az embernek...
Én már nem is megyek át szívesen, de az is baj, akkor is sír, hogy miért nem megyünk. Bezzeg az én szüleimhez sokkal kevesebbet járunk, és érdekes mód ők meg tudják érteni, hogy hétfőtől sokszor szombatig dolgozunk és nyugalomra vágynák utána, nem az hogy sírásba kezdenek meg duzzogva bezárkóznak a szobájukba.
válasza:Csak azt tudnám leírni, mint az előbbi válaszolók zöme, nem kellett volna megbántani, kérjetek bocsánatot tőle.
De egy javaslattal is élnék, talán hasznát veszitek. Ti is és ő is jól jöhet ki a dolgokból. Nyilván ti vagytok a mindene, ezzel senki sem vitatkozik. Éppen ezért foglaljátok le valamivel. Pl. ha szeret hímezni, akkor a párod (és kizárólag ő) mondja azt az anyjának, hogy „Anyu, Juliska (azaz te kedves kérdező) olyan régen vágyik már néhány hímzett terítőre, nem tudnál neki csinálni néhányat? Nagyon örülnénk neki mindketten.”
Erre nyilván azt fogja mondani, hogy igen. És ez örömet okozna neki, le is foglalja, és azt fogja érezni, hogy hasznos ember, és nem csak egy kolonc. Amikor pedig átadja, akkor örüljetek neki, és mondjátok, hogy ez mennyire szép, stb. Azaz doppingoljátok kicsit az önbizalmát!
Természetesen hímzés helyett az aktuális hobbiját, vagy amiben jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!