Miért viselkedik így az anyósom?

Nem tudom számít-e, de vidéken él, egy csendes kis faluban, ketten voltak a férjemmel amíg el nem költözött velem. Idősebb is, mint az én szüleim, 65 éves.

Az a problémánk az, hogy úgy kezel engem is és a páromat is, mint a gyerekeket, ami egy idő után már nagyon idegesítő tud lenni. Állandóan abajgatna minket, beleszól mindenbe.

Például volt olyan, hogy falunap volt és arra gondoltunk a párommal, hogy elmegyünk szétnézni. Direkt szóltunk anyósomnak, hogy ne készüljön semmivel, csak jövünk és megyünk, mert estére más programunk van. Ő már ott volt a rendezvényen, így mi is oda mentünk. Szétnéztünk hármasban, én pedig megálltam egy ruhaárusnál, épphogy csak megnéztem közelebbről egy ruhát, már mentünk is volna tovább, de anyósom egyből intézkedni kezdett, hogy de szép ruha, erősködött hogy próbáljam fel, kérdezte az eladó, hogy megveszem-e én pedig mondtam, hogy még szétnéznénk addig még gondolkodok rajta, anyósom erre elkezdett akciózni, hogy az eladó tegye el vagy dugja el a ruhát, nehogy más megvegye, meg hogy lehet-e alkudni, stb, elég kínos helyzet volt... Aztán venni akartam egy kis nasit, na megint nekikezdett hogy de ezt is szeretem meg azt is ugye? Akkor ő vesz ilyet meg vesz olyat, de már párom szólt rá, hogy nyugodjon le, majd azt veszek amit szeretnék, nem kell helyettem vásárolni.

Utána hazamentünk anyósomhoz, ő meg főzött vagy háromféle ételt, annak ellenére, hogy mondtuk, hogy ne készüljön... Nem is nagyon voltunk éhesek, mert már ebédeltünk, de nem akartuk megbántani. Na mindegy, szóval ott rohangált, mint akit hajtanak, már majd' elesett a saját lábában, meg ő hoz széket, meg újramelegíti a húst, mert kicsit kihűlt, mire a férjem már nagyon ideges lett, hogy nem tud nyugodtan enni se, így már elé mérgesen azt mondta az anyjának, hogy álljon le, hát nem pincérnő ő, mi meg nem étterembe jöttünk, csak meglátogatni, nyugodjon már le, mert mindig ez van amikor itt vagyunk és már elegünk van ebből, hogy neki állandóan pörögnie kell. Mondanom sem kell, hogy vérig sértette ezzel az anyját, hogy akkor ne is jöjjünk el hozzá többet, aztán sírva elvonult a szobájába... Én a páromnak adtam igazat, nagyon nem tudtunk mit csinálni a helyzettel. Ott voltunk még egy ideig, bár elég fagyos volt a hangulat, utána hazamentünk.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de csak így tudtam elmondani a problémámat. Nem értem miért viselkedik így velünk az anyósom, az én szüleim teljesen mások, más amikor ott vagyunk... Hogy is mondjam... Ha én kenyeret kérek, akkor ők odanyújtják nekem a kosarat, hogy vegyek belőle, ha anyósomtól kérek, ő csaknem a számba nyomja... Valahogy így tudnám ezt összehasonlítani.