Most kicsit magamba szálltam, az egyik kérdéssel kapcsolatban. (? )

Attól függ mennyit és mikor. Ha minden este 2 órát és ez miatt a menyed nem tud soha egy beszélgetést folytatni a fiaddal,akkor zavaró.

De ha mindenketten hazaszólnak cseten negyed órára, akkor semmi gond, hisz ugyanazt csinálják, utána még bőven marad idejük magánéletre.

Meg az is kérdés, h miről beszélgettek.

Ha arról hogy van a fiad nagyija és mennyit nőttek az unokák akkor OK. De ha meg arról,h a menyed már megint posztolt egy képet amin nincs jól felöltöztetve a gyerek, akkor nem OK.

Szóval az egész nagyon helyzetfüggő.

Ha évek óta így van és tényleg csak napi pár perc, ne agyalj ezen. De esténként órákig lekötöd a fiad, akkor az bizony nagy valószínűséggel terhes neki, csak nem mondja mert nem akar megbántani.

Én hetente, havonta beszélek édesanyámmal, mikor hogy jön ki a lépés, de akkor van, hogy 1-2 órát. Párom szinte mindennap felhívja az édesanyját 10-15 percre, amíg jön haza a munkából (1 óra utazás), tehát nem a közös időt rabolja úgymond illetve soha nem éreztem azt rajta, hogy képtelen elszakadni. Hamar költöztünk össze és ő vetette fel. Félévente jár egyébként haza, mert több, mint 200 km-re lakunk a szüleitől. Így egyáltalán nem érzem azt, hogy az édesanyja rátelepedne vagy neki annyira szüksége lenne a "mamára". Egyszerűen csak jó a viszonyuk. Én csak akkor beszélek az anyukájával ha hazalátogatunk vagy ha szülinap-névnap idején felhív. Nem rossz a viszonyunk de még tartjuk a 3 lépés távolságot. Viszont a fontosabb dolgok felől érdeklődik, mármint mi van velem, hogy megy az egyetem (utolsó féléves vagyok). Most tavasszal adtam le a diplomamunkám, külön gratulált, hogy elkészültem vele, ráadásul idő előtt, nagyon jól esett, mert erre még a saját édesanyám se gondolt. :) Plusz párom nagy csokievő, így hiába 30 éves felnőtt ember ha hazalátogatunk és megrakodva ereszt minket útra mindig pakol neki egy tábla csokoládét és én is kapok azzal a felkiáltással, hogy üssek a párom kezére ha megeszi az enyémet. Igazából én jót derülök rajta, hogy teljes mértékben felnőttként kezeli a fiát (nem szól bele az életébe) de akkor is csak a kisfia marad bizonyos szempontból.

Ha kiverné a balhét, hogy miért nem hívta párom vagy miért így csinál valamit vagy miért úgy, akkor rossz "anyósnak" tartanám, de így szerintem teljesen egészséges és jó a viszony köztük és köztünk is.

Tehát kedves kérdező a leírtak szerintem teljesen beleférnek, ez még nem rátelepedés, főleg, hogy külföldön élnek és nem telefonon zaklatod hanem facebookon írsz rá, tehát ha ott van és válaszol, akkor válaszolt ha nem ül ott majd ír. Ráadásul nem írtad, hogy számon kérnéd, hogy miért nem keresett egész hétvégén.

Az én anyósom elvárta a páromtól, hogy minden nap menjen haza egy kicsit. Halál idegesítő volt, hogy emiatt mindig tök későn ért haza. Ráadásul én a fasorban sem voltam, az unokájával a hasamban is "csak vendég" voltam náluk.

Sokszor kértem a párom, hogy találja meg a közös nevezőt és valahogy értesse meg az anyjával, hogy megszűnt az egyéni kategória, itt MI vagyunk és nem csak ő. A páromnak is terhes volt a mama,de nem akart konfliktust. Aztán egyszer besokalltam és ordítottam vele, akkor meghallotta, amit magyarázok. Azóta heti egyszer kétszer szalad be, hétvégén meg együtt megyünk, ha megyünk. Így is tudnak ketten beszélgetni, sokszor én apóssal vagyok, ők akkor cseveghetnek, vagy fordítva, akkor meg az apukájával tud beszélni.

Az ellenpólus az én szüleim, akik totálisan elfogadták a férjemet, ugyanúgy a gyereküknek tekintik. Anyu sosem akar "csak velem" lenni, de persze ha így alakul, tök jól elcsevegünk ketten is.

Irigylem azokat az embereket akiknek az a legnagyobb problémájuk, hogy a párjuk szereti tiszteli a szüleit, és napi szinten érdeklődik utánuk.

Szerintem is jobb lenne, ha meló után a kcsomába menne, és a haverokkal töltenék az időt...

Bár egyedül élek, engem néha zavar, hogy mindennap hív, egyszerűen azért, mert nincs mit mondanom.

Vannak eseménytelen napok, amikor semmi nem történik se velem, se anyával, de mindig hív. Mikor finoman mondtam, hogy mi lenne, ha kétnaponta hívnám, megsértődött.

Mindjárt hívni fog, és nagyokat kussolunk majd, ő meg idegeskedni fog, hogy "mondjál már valamit".