Szívesen rábíznám anyósomra az unokát, de csak úgy, ha apósom nincs ott. Hogyan lehet ezt sértődés nélkül megbeszélni?

Félreértés ne essék, nem akarom eltiltani tőle, de legalább az egyik szülő legyen jelen, ha ő is a közelében van.

Szerencsére após dolgozik még, csak heti beosztás szerint és elég gáznak érzem, hogy kipuhatolom éppen mikor és akkorra szervezem anyóssal az unokázást. Pl áthívom, hogy játsszon vele, addig én bevásárolok vagy a házban takarítok. Még nem voltak kettesben, sőt, ha nem velem, akkor az apjával van, de úgy érzem itt az ideje, hogy megkezdjük a távolodást egy icipicit, hogy lássa, a szülők nélkül is van élet. Ezért gondoltam, hogy első körben a megszokott környezetében a legalkalmasabb.

Apóstól viszont fél a gyerek, erőszakos vele, csúnyán beszél, láncdohányos, igénytelen, férjem sem szereti, mert egész gyerekkorában verte. Mindenért megsértődik, bármit kérünk tőle udvariasan (vegye le a cipőt, mosson kezet... stb). Viszont úgy csinál, mintha az unokának kötelessége lenne őt szeretni, mert ő a nagyapja, folyamatosan róla posztolgat jó nagy kamukat (pl imádjuk egymást egy olyan kép fölé írva, amikor a gyereket akarata ellenére szorította magához, ami után jó nagy sírás is volt... vagy a papával a legjobb ez vagy az, közben csak a kép erejéig ment oda, amúgy végig a kertben bagózott, mert éppen megint megsértődött valamin).

Miatta viszont egyre ritkábbak a családi találkák, mindenkiben ellenérzést vált ki a jelenléte.

Ti mit tennétek, hogyan csinálnátok?