Kellemetlenül érzem magam. Tényleg korai? Akkor is, ha mi a párommal nem érezzük annak?

Párom felnőtt férfi, 28éves. Én 22vagyok.

Igen, tudom rövid idő: de 8hónapja vagyunk együtt.

Hozzánk költözött, mert anyuékkal hatalmas házban élek és a felső szint így kettönké lett :)

Imádom az anyós jelöltemet, Ő is szeret engem, nagyon sűrűn találkozunk és beszélünk telefonon.

Múltkor az anyósjelöltem felhívta anyumat és beszéltek 2órát telefonon, mondván hogy ha személyesen nem ismerik még egymást, legalább itt telefonon ismerkedjenek.

Ennek nagyon örültünk a párommal, jól elvoltak telefonban.

Anyum felvetette, hogy mi lenne ha áthívnánk a párom szüleit egy grillpartira, csak hogy végre élőben is találkozzanak és hogy jó buli lesz.

Páromat kérdeztem,hogy neki ez nem-e túl gyros tempó. AZt mondta örül neki, és nem gyros, nagyon várja.

Anyum ma hívta meg a szülőket, és párom anyukája mondta hogy "De ez nem gyors ennyi idő után?" anyum elrendezte, hogy "dehogy, a gyerekek is akarják" végül elfogadták örömmel a meghívást.

De én azóta kellemetlenül érzem magam.

Nem akarom,hogy azt higgyék a szülők hogy ez amolyan "meg akarom fogni a szülőkön keresztül a "kisfiúkat" "

Semmit nem akartunk eröltetni, ez csupán kedvesség.

Meg ha már a párom anyuja az én anyumat hívta és 2órát telefonáltak, ezek után ez a személyes találka a legjobb,nem?

Páromnak és nekem sem gyros a tempó, mi örülünk ennek.

Viszont az "anyósnak" lehet "sok"?

Mit tegyek? Elég kellemetlenül érzem magam?