Volt veletek olyan, hogy választás elé kellett állítani a párotokat, hogy vagy te vagy a szülei?

Igen, én állítottam ilyen választás elé a volt férjemet, mert megmagyarázhatatlan módon elég sok pénz eltűnt a közösből, ami már a családunk megélhetését veszélyeztette. Végül kiderült, hogy a szüleit pénzeli, hogy nyaralni tudjanak menni, vagy medencét vegyenek stb., tehát nem a létfenntartáshoz kellett a pénz. Ő a szüleit választotta. Azóta én vagyok a megtestesült gonosz, mert miattam nem jut semmire, ugyanis a szülei a fizuja felét elkérik (ez szerinte természetes), a másik felét meg vonják gyerektartásként 3 gyerek után (ez a felháborító, hiszen ő már nem kér belőlük, akkor mi jogon rövidítjük meg).

Ez van. Ő döntött és így 3 év távlatából már úgy látom hogy a mi (gyerekek és én) szempontunkból jól tette.

9es vagyok

Hat a fiú nagyon rossz társaságba keveredett, bicikliket lopott meg ilyesmi, az magában nem lett volna gond, hogy cigány, mert a szülei legalább dolgoztak és próbáltak taníttatni a 2 fiukat. Végül a tesom is rájött és befejezte vele a kapcsolatot.

nagyon romantikusak

https://www.youtube.com/watch?v=7511GjLvRZo

Én nem állítottam választás elé a volt férjemet, csak 5 év házasság és 1 gyerek után megkérdeztem, hogy végül is kivel él? Velünk vagy a szüleivel? A kérdés azért hangzott el, mert az exférjem ragaszkodott ahhoz, hogy anyósomék a házunkkal szemben lévő kisházat megvegyék, és ott éljenek mellettünk. Így anyósomék eladták a házukat , a volt férjem az összes megtakarított pénzunket odaadta nekik, hogy megvásárolják a házat. (hozzáteszem, hogy gyed-gyes alatt is dolgoztam, szóval én pénzem is benne volt rendesen) Onnantól kezdve, hogy odaköltöztek, mindenbe beleütötték az orrukat, és minden fontos ügyben a családi kupaktanács nélkülem zajlott. Amikor elhangzott a kérdésem a válasz az volt, hogy nekem kuss, én csak egy tenyészkanca vagyok, aki biztosítani fogja az utodókat neki és a szülinek. Nekem nincs más dolgom, mint hogy szüljek még vagy 4 gyereket, ha lehet fiúkat, ne olyan kis vakarcs lányt mint a kislányunk. Nem hisztizem a válasz miatt, bár szíven ütött, de sejthettem volna. Így 1 héttel később a lányommal elköltöztünk. Azóta elváltunk.

Szerintem ha már választás elé kell állítani valakit akkor ott már gondok vannak.

Nálunk csak majdnem volt ilyen. A barátom nagyon ragaszkodott a szüleihez, részben érthető is volt mert 25 éves korában még ott élt, nagyon jó volt a kapcsolatuk főleg az anyjával sok helyre jártak el együtt, inkább ő vitte autóval mindenfelé mert ő imádott vezetni is. Aztán én bekerültem a képbe, randizgattunk összejöttünk és másfél év után szóba került az összeköltözés ugye a barátomnak ott van az utca végén a háza amit megörökölt és ő minden évben tavasztól őszig dolgozott rajta valamit. Amikor szóba került az összeköltözés gyorsabbra vették a tempót és teljesen lakhatóvá tették. Ugye pár hétig semmi probléma nem volt de szinte mindennap rendszeresen hazajárt a szüleihez jó odáig rendben van hogy csak az utca végéig kellett elmennie ami gyalog 3 perc de szinte 2-3 órákat volt otthon. A szobáját teljesen úgy hagyta ahogy volt nálunk minden bútor megvan ami kell, én is hoztam egy csomót, kaptunk is meg páromnak asztalos az egyik szakmája így jobbára ő csinált sok bútort. Sokszor az volt az indok hogy azért megy haza mert segít anyjának mert apja sokáig dolgozott így segített eteti az állatokat meg apránként hozott haza még pár téli holmit meg ilyeneket de egy idő után nekem ez sok volt hogy munka után él 5 körül haza esik és még amikor nekem volt szabad délutánom és vele szerettem volna lenni akkor is hazajárt 1-2 óra hosszára. Itthon ugyan segített mindenben de amikor pihenhettünk volna kettesbe vagy mehettünk volna valamerre inkább mondta hogy menjek én egyedül a barátnőmékhez meg barátainkhoz ő megy valamelyik haverjához, közben csak a szülei házáig jutott el. Sokszor ott semmit nem csinált csak beült a régi számítógépe elé és ott eljátszott mint egy gyerek.... Nagyon haragudtam ezért rá hogy ennyire nem tudott közel 26 éves létére felnőni hogy folyton hazajár valami apró indok miatt. Oké hogy megszokta de sokszor mondta már hogy változtat.

Én beszéltem anyóssal erről és mondta hogy majd meggyőzi valahogy a fiát hogy velem is foglalkozzon többet, mert nagyon jó a kapcsolatunk 3-4 naponta ketten átszoktunk járni meg ez nem is baj csak ne napi szinten tegye. Az hogy egyik hétvége délelőtt főleg télen segít apjának fát vágni vagy valamit tevékenykedni a kertbe azzal nincs is bajom mert fordítva is így van hogy az apja meló után átjön neki segíteni valamibe ha tényleg nagyon sürgős tehát ez fordítva is működik. Mi heti 2 alkalommal átnézünk mindig én is időnként egyedül átjárok anyóshoz beszélgetni meg ha a párom nem ér rá akkor én viszem autóval bevásárolni, ha nagyon muszáj , de szerencsére anyósom beszélt a fiával és leszoktatta arról hogy napi szinten mászkáljon át kamu indokok miatt és így sokkal többet van velem legalább, szerencsére nem kellett választás elé állítanom mert egyrészt kitudja mi lett volna szerintem tuti valahol harag is lett volna valamelyik oldalon ha a szüleit választotta volna inkább vagy csak hitegetett volna és semmit sem változott volna tuti elmentem volna onnan mert hát övé a ház de a szívem is megszakadt volna mert szeretem őt.

Szerencsére nem volt még ez a választás szerintem anyós állította ilyen elé de őt ismerve finomabban adta elő hogy ne járjon át mindennap apró hülyeségek miatt. Jó volt amikor indokolt volt hogy átmenjen meg amikor direkt én küldtem át de akkor 10 perc alatt lezavarta az egészet és ennyi.

csak nem egy anyos inditotta a kerdest? erdekes mod ahol nem az anyukat valasztottak azok a valaszok le vannak pontozva...

pedig felnott emberek tudatosan valasztanak tarsat es kitartanak mellette ;)

Igen, kellett. Én állítottam választás elé mikor komolyodott a kapcsolatunk. A szülők alapból ki nem állhattak (nem engem utáltak személyesen, hanem bármi nőt a fiuk mellett).

NEm mérgesedett el a kapcsolat, de igen fura volt a vasárnapi ebéd egyedül, míg a férjem a családjával ebédelt.

Szültem a férjemnek egy csodás kislányt, sose látták, nem is akarták.

Aztán az élet úgy hozta, hogy kiderítettem egy csúnya hazugságot a családjukon belül, így megoldódott: a férjem többé nem ment a családjához.

Azóta lényegében konfliktusmentes lett az életünk.