Van itt olyan, akinek közös a kert az anyósával? Tapasztalatokat írna nekem? Hogyan lehet ezt épp ésszel túlélni, megélni?

Ezek miatt a férjem szólt az anyjának, aztán én is szóltam, aztán újra szóltunk és így tovább.... Nem bírja megállni, hogy ne szóljon bele. A megoldás csak a távolság.

Vannak olyan típusú emberek, akik annyira meg vannak győződve a saját igazukról, mellette ostobak is, hogy hiába beszélsz vele szépen, csúnyán, akárhogy.

Szerintem konkrétan akkor szóljál rá, amikor belebeszél a dolgokba. Pl., ha megkérdezi, nem fog-e megfázni a gyerek.

Én mondjuk valószínűleg végigmérném tetőtől talpig, mint aki nagy marhaságot szólt, de nem szólnék semmit és csinálnám tovább a dolgomat. Előbb-utóbb rájönne, hogy nem szeretem az ilyen kérdéseket.

És persze a kulcsember a férjed! Neki kéne leállítania az anyját.

Mellesleg: már amikor nekiálltak a közös telken építeni (az akkor még nyilván egyedülálló) férjednek egy külön házat, akkor kellett volna elgondolkodni, hogy lehet, hogy a fiúk szívesen lakik velük, de a leendő menyük csöppet sem biztos.

Sajnos pont az ilyen minden lében kanál anyósokban nem szokott fölmerülni, hogy valakinek terhes lehet a társaságuk.

Mi is anyuékkal lakunk, pont úgy, ahogy ti. Augusztusban költözünk saját házba. Jeeeee! :D

Nálunk is ez van, mint nálatok. DE! Nektek ez egy lehetőség, hogy ott összeszedhetitek magatokat, míg saját lábra nem álltok, ami bizony egy saját lakás. Addig ti ott vendégek vagytok, még ha a fiának építette is a házat.

Semmi más megoldás nincs, vagy tűrsz, vagy elmentek.

Ha nem tudtok még költözni, akkor nyelsz és igenis elmész a rétre. Neked van igazad és tudom, hogy idegesítő anyóspajtás, de hidd el, nincs mit tenni. Ha kedve tartja egy fúvós zenekart is rendelhet a kertbe.

Rászólhatsz finoman, ha cseszeget, vagy a gyerek dolgaiba belekotyog, de nektek sem lenne jó, ha marha nagy vita és sértődés lenne. Vedd be a lexarom tablettát, jó nagy adaggal, amíg nem lesz saját lakás.