Van itt olyan, akinek közös a kert az anyósával? Tapasztalatokat írna nekem? Hogyan lehet ezt épp ésszel túlélni, megélni?

Szerintem nehéz úgy hasznos tanácsot adni, hogy nem írtál semmit arról, hogy egyáltalán milyen a viszonyotok.

Nem derül ki, ha többé-kevésbé megvagytok egymással, a de terhedre van, ha folyton beszélgetni akar veled a kertben, mert mondjuk unatkozik otthon egyedül, de nem érzékeli, hogy zavar, hogy nem hagy neked privát szférát, vagy esetleg eleve nem a legjobb a viszonyotok, és az udvari tevékenysége esetleg abból áll, hogy kéretlen tanácsokat osztogat, azt keresi, hogy mibe lehet belekötni, rosszindulatú pletykákat terjeszt másokról, vagy folyton panaszkodik neked erről-arról, stb.

Arról sem írtál, hogy elmondtad-e már tapintatosan, udvarias hangnemben, de őszintén, hogy az az igazság, hogy ilyenkor szeretnél egy kicsit pihenni, kikapcsolódni a beszélgetés helyett, vagy éppen a saját gondolataidat rendezni, a fejedet "szellőztetni".

Nyilván van, akivel ez nem működne, van, aki zokon venné, de azt is el tudom képzelni, hogy van, aki - még ha talán rosszul is esne neki - nem sértődne vérig, és tiszteletben tartaná a kérésedet.

vagy mondd meg neki.. nem értem ez miért nem játszik? inkább költöznétek el az újépítésű kertes házból-ami direkt a férjednek lett építve, valami kis lyukba hogy fizessétek az albérletet?

szerintem beszélgess el vele, hogy úgy érzed nincsen nyugtod tőle, hagyjon néha egy kis időt csak kettesben a gyerekkel.

értelmes felnőtt emberek ezt megbeszélik nem elköltöznek .

ha nem megy, továbbra is ilyen akkor költözz el

Találkozhat máskor is a gyerekkel, más esetekben is rendszeresen tölt vele időt? Mert ha nem, akkor érthető, hogy minden percet el akar csípni.

Ha meg nem kérdezné meg, hogy hogy kell gondozni a gyereket, csak csinálná ahogy gondolja, akkor meg az lenne a baj, hogy miért ad rá sapkát és eteti csokival. Azt hittem, hogy folyamatosan szapul téged, de ezek szerint be van már idomítva általad, hogy mindenre rákérdez, mielőtt cselekedni mer. Ez az eredménye, ha anyósnak minden apróságért leharapjuk a fejét.

Mi is egy telken élünk anyósékkal, anyukámék is a városban élnek. Nálunk nincsenek ilyen problémák, mindenki nagyon jól kezeli a dolgokat.

Mikor kicsi volt a lányunk, anyósom itt is játszott néha ilyet, hogy szúrja az a ruha, meg hogy nem fog megfázni? Én meg mosolyogva, könnyedén megjegyeztem, hogy de igen, épp ez a célom, úgyis olyan rég voltunk a gyerekorvosnál, és oylan szexi a kis köpenyében a macis kitűzőjével, hogy úgy szeretném megint látni! Elnevette magát, közölte, hogy lökött vagyok és hogy jobban szeretem én annál a fiát. De értette a dolgot. Mi úgy voltunk a dologgal, hogy humorral mindent meg lehet oldani.