Szerintetek is semmiségeken problémázom?

Anyósommal egyre rosszabb a viszonyom. Ő nem sejt semmit ebből, nem tudja, hogy egyre kevésbé tudom elviselni a húzásait. A férjemmel 5 éve vagyunk házasok 15 hónapos a kislányunk. Minden akkor kezdődött amikor terhes voltam. Anyósom soha egyszer sem kérdezte meg, mi újság van az unokával. Amikor először meglátogattuk őket a nagy hír bejelentése után, említettem neki, hogy csak camambert sajtot és nyers húst nem ehetek. Természetesen rántott camambert volt az ebéd. Van egy autónk, vagyis a szüleimé, de mi használjuk. Karácsonykor vett a vaterán egy fotelt a párjának, felhívta a férjem, hogy pénteken vigye el neki. mondtam hogy nem jó, péntekenként főiskolára járok. Nem érdekelte, nekem kellett télen este hidegben, 7 hónapos terhesen az utcán várnom, míg a férjem haza tudott vinni. A terhességem alatt egyik vizsgálaton mondta a doki, hogy kicsit aggódik, nem hízik a baba, kezdjek el kicsit többet enni. Az anyósom kiakadt, hogy ne tegyem mert a végén kövér leszek. Most hogy megvan a lányom előadja a nagy mártírt, hogy ő aludni se tud esténként, annyira imádja az unokáját és annyira aggódik értem. Féltékeny hogy van másik mamája a kislánynak. Küldtem egy aranyos képet a lányomról Anyukám szülinapjára. Erre megosztotta a Facebookon, mintha neki küldtem volna. Anyák napjára is küldtem egy képet Anyunak, erre telefonált, hogy neki is kell egy olyan. Mindig kérdezi, hogy Anyuéknál sír e a kislány. Amikor náluk voltunk, azt mondta, milyen jó, hogy nem sírt a lányom, mert ő két napig sírt volna, ha nem így történt volna. A sógorom most fog nősülni, nincs még gyereke. A menyasszonyának nincs anyukája. Az anyósom azt írta sógoromnak, hogy alig várja, hogy gyerekük legyen, mert annak csak ő lesz a nagymamája. Szerintetek ezeken hülyeség megsértődni? Az a baj, hogy annyira megutáltam ezek miatt, hogy szörnyű. Egyszerűen ki nem állhatom sajnos...