Hogy legyek jó menye az anyósomnak?

Nem kell ahhoz szörnynek lenni, elég ha normális vagy velük, már ha kedveled őt és ő is téged.

Nem kell nyalizni az anyósnak! Hidd el, lehet akármilyen jónak kinéző az anyós, amikor majd együtt kell lakni valami folytán, akkor úgy is kijön belőle az "anyós szörny".

Az én még nem hivatalos anyósom, a jelölt előbb csináltat meg velem akármit, mint a lányával! A lánya az szent, ő olyan amilyen, az csinálhat akármit (nem csinál semmit), úgy beszél velünk mint akit a seggéből rángat elő minket, de neki az is el van nézve!

Hidd el, ha te mész hozzájuk, neked át kell alakulnod kb olyanná mint ő. De én megmondtam, nem fogom feladni önmagam a kedvükért se! Akkor is ha ott leszek, amennyire kell alkalmazkodom, de nem mindenben.

nekem anyósom eladta a 180 ezres babakocsinkat,mert neki nem tetszett. Mindenzt amíg én kórházban feküdtem. Aztán az itteni tanácsokra rendőrséggel fenyegetőztem mire nagy nehezen vett egy újat de azóta is én vagyok a szemét,hisztis.

Szerintem ezt nem kellett lenyelnem....sajnos van ilyen is.

"Elborzadva hallgatom, amikor mások az anyósukat szidjak ahelyett, hogy megköszönnék neki a tanácsait, segítségét, jóságát."

Amikor ilyet olvasol (vagy éppen fordítva), akkor neked nincsen, és nem is lehet objektív képed arról, hogy a két ember közül ki mivel, és milyen mértékig járult hozzá az idők során ahhoz, hogy nem jó a viszonyuk, így nem biztos, hogy bölcs dolog ítélkezni. Nem tudhatod azt sem, hogy kettőjük közül az, aki panaszkodik, kifogásol valamit a másik viselkedésében, mennyire tárgyilagosan és elfogulatlanul mond el valamit, vagy akarva-akaratlanul mennyire torzulva a saját érzelmi szűrője miatt.

Én ugyanaz a nő voltam akkor is, amikor a volt vőlegényem édesanyja, akivel a kezdetektől fogva nagyon jól kijöttem, és egy bensőséges, szeretetteli, őszinte kapcsolatunk volt öt éven keresztül, a szakításunk utáni búcsúzáskor a nyakamba borulva sírt (velem együtt), és az mondta, hogy ő még mindig reménykedik abban, hogy mi mégis együtt maradunk, meg azt, hogy annyira sajnálja, mert nagyon szeret, és annyira szerette volna, ha én leszek az unokái anyukája, és ugyanaz voltam akkor is, amikor a volt párom anyukája négy és fél éven keresztül szemtől szembe normálisan, ha nem is túl barátságosan, de látszólag elfogadóan viselkedett velem, a hátam mögött viszont folyton kritizált, fúrt, bántó megjegyzéseket tett rám, és gyakorlatilag semmi nem volt jó úgy, ahogy én csináltam, se fontos dolgokban, se jelentéktelenekben. Sorra hallottam vissza, hogy - szerinte - nem tudok rendesen felmosni, nem jó, ahogy vasalok, mert nem nyomom rá elég erősen a vasalót a ruhákra :-))) - ő ugyanis nem a gőzölős funkcióval vasalt, hanem erőből, hogy nyekergett a vasalóállvány is, - kifogásolta, hogy nem olyanokat főzök a közös albérletben a fiának, amit otthon megszokott (az nem számított, hogy a párom meg nekem azt mondta, hogy ő meg örül, hogy nem a húsleves - rántott hús kombót eszi folyton, meg tényleg milyen finom tud lenni a sokféle párolt zöldség vagy saláta a húsok mellé köretnek stb.

Az anyukája a szemembe kritikát elvétve mondott, a hátam mögött viszont aknamunkát folytatott a kapcsolatunk ellen, többek között azért, mert szerinte a 3 és fél év korkülönbség miatt nem való vagyok a fiához, mert most, huszonévesen "még elmegy", de "40 évesen már majd nem lehet velem megjelenni" - ezt így szó szerint - néha nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Érettebb fejjel már megértettem utólag, hogy igazából nem is a személyemnek szólt mindez, és a lányától is tudom azóta, hogy miután szakítottam a bátyjával, az anyukájuk gyakorlatilag ugyanezt csinálta a következő három barátnővel, aztán egy feleséggel, aki azóta már elvált a fiától - neki valamiért soha senki ne volt elég jó, akit a fia választott. A volt menyével is egyre rosszabb lett a viszonya, és olyan húzásai voltak pl. hogy a nyaralásból visszatérő fiát azzal fogadta, hogy - miután a biztonság kedvéért, vészhelyzet esetére rábízott tartalék lakáskulcsot visszaadta, - szóvá tette, hogy a felesége azért igazán rendet tarthatna a ruhásszekrényében és a fiókjaiban is, nem csak ott, ahol látszik.

Én mind a két volt párom anyukájához egyformán kedvesen, tisztelettudóan, jó szándékkal viszonyultam, (a másodiknál is naivan hittem benne évekig, hogy előbb utóbb legalább megbékél velem, ha meg nem is szeret), de ég és föld volt a különbség a kapcsolatunkban, abban, ahogy viszonyultak hozzám.

Ha szerencséd van, és te is jó természetű vagy, akkor lehet nagyon jó a viszonyod az anyósoddal anélkül, hogy különösebben igyekezned kéne, és némi alkalmazkodóképességen túl elég, ha megadod azt a tiszteletet, amit te is és mindenki más is jogosan vár el a másiktól, ha ő is úgy viszonyul hozzá, és sajnos az is előfordulhat, hogy bárhogy igyekszel, messze nem lesz felhőtlen a viszonyotok.

Ha van kedved, nézd meg ezeket az itt kiírt kérdéseket - nyilván kiragadott szélsőséges esetek, - és gondolkozz rajta tét nélkül, elméletben, hogy ha valaha netalán te kerülnél hasonló helyzetbe, akkor minden élettapasztalatodat, bölcsességedet, érzelmi intelligenciádat, konfliktuskezelő készségedet és pszichológiai érzékedet összeszedve hogyan próbálnál viselkedni, milyen stratégiákat próbálnál alkalmazni, hogy minden tőled telhetőt megtegyél a saját mozgástereden belül egy harmonikusabb viszony érdekében:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

Majd rájössz hogy nem tudsz mindenkinek megfelelni! Hidd el én is próbáltam! De nem fogadtak el. És ezt úgy értsd ahogy leírtam! Bármit csinálok vagy annak az ellenkezőjét sehogy nem volt jó!Nah jó konkrétan mást szántak a fiúknak, olyat aki a páromnak soha nem kellett volna (ezt ő maga mondta). Konkrétan kimondták hogy úgyis elválunk. Azóta nem beszélünk. Nem érdekli őket még a fiúk sem. Akkor sem hívták fel mikor pontosan tudták hogy beteg (a nővérétől akivel viszont jóban vagyunk). Na akkor ki a szörny?

Jah és édesanyám meg a párom tök jóban vannak. Pedig én vagyok az egyszem leányka szóval más anyák verik a tamtamot hogy nem ilyen fiút szántak volna. (sajnos láttam már ilyet)

jah és még valami:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Na itt konkrétan arról írnak milyen jó hogy a fiúk meleg, mert hogy a mai lányok milyenek és valaki azt írja inkább lenne az ő fiai is meleg.

Na most amikor eleve úgy áll valaki hozzá hogy a "mai lányok" (tehát általánosít) akkor szerinted mit lehet tőle várni? Egyesek eleve ledöntik hogy a menyük nem lesz jó!

Jah kedvenc mondatom anyósomtól a fiának:

"Egy feleségtől sosem fogod megkapni azt a szeretet amit egy anya ad!"

Ezek szerint ő sem adta meg a apósomnak amit az anyjától kapott? Vagy hogy van ez? Egyébként ez a mondat nekem már perverz!

kezdem azt hinni a 12-esnek van igaza és a kérdést tényleg egy anyós írta ki, hogy majd a menye orra alá dörgölhesse: na látod így kellene viselkedni! hát ez nem nagyon jött össze

Egyébként azért ha vki nagyon idióta meny akkor sztem itt is leoltják, tehát igazságtalanul (többnyire és a feltárt tények ismeretében amennyiben azok valósak) nem fikáznak sem anyóst sem menyt. Szerintem. (egy két trolltól eltekintve) :D