Hogy közöljem a férjemmel, hogy szülés után nem szükséges anyósomnak hozzánk költöznie?
Sziasztok!
Nem tudom hogy közölhetném szépen, finoman, félreértés nélkül azt, hogy nem szeretném, ha anyósom hozzánk költözne miután kijöttünk a kórházból?! Persze aranyos és kedves gesztus, de engem erről nem kérdeztek, hogy miként gondolom/tervezem majd, hanem csak majd egyeztessek...
Szerintem egyértelmű, hogy ha szükségem is lenne segítségre, elsősorban édesanyámra lenne szükségem, hiszen mégis csak ő az én anyukám.
Jól kijövök az anyósommal ezzel nincsen probléma, de nem annyira, hogy non-stop 24 órában vele legyek, éljek. Azért a viszonyunk nem olyan...
Ha belegondolok, hogy vele kell eltöltenem azt az első pár napot miután kislányommal hazaérkezünk, sokkal jobban stresszelek, mint magától a szüléstől.
A másik rémálmom, hogy mi 4en: a férjem,a kislányunk, én és az anyósom együtt. Ez azért van, mert ha "anyósközelben" vagyunk a férjem viselkedése teljesen megváltozik. (és nem pozitív irányba...)
Mit tegyek, hogy ne legyen sértődés és harag, de most az egyszer úgy legyen ahogy nekem/nekünk a legjobb?
Szeretném az első pár napt 3asban eltölteni, mint egy igazi kis család, hiszen először nekünk kell összeszokni, aztán jöhetnek a többiek.
#1:Azért szültem egy ilyen kapcsolatba, mert mindketten szerettünk volna egy gyermeket. Szerintem az, hogy a férjem (túl) őszinte az anyjával nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy legyen közös gyermekünk. Ki hogy reagál ilyen fajta dologra. Vannak akik elküldik az anyjukat a ..., de vannak akiknek bensőségesebb a viszonyuk. Na az utolsó kategóriába tartozik a férjem. Ettől még nem lesz rossz férj, sem apa, és nem hinném, hogy ezért nem kellett volna vele elkezdenem az életem. Zavaró, de ez van. Nem jelenti azt, hogy ne lennénk boldogak. De értem, hogy mire céloztál, és igen engem is zavar, mert én például, ha valami olyan dolog van, nem úgy adom vissza a szüleimnek, hanem "lefinomítom". Nem feltétlenül csak a férjem miatt/érdekeiben, hanem saját magam miatt is. De mint már írtam, ki milyen..Ő sem szeretné megbántani az anyját.
#2:Hát igen, ez lesz, nem hagyom, hogy a kis mulya természetem előjöjjön. Köszönöm a jókívánságokat, és egyben megerősítést, azt hiszem titkon erre vágytam! :) Neked is minden jót!
Az én anyósom is így van, azaz volt ezzel... Kérdezés, egyeztetés nélkül kijelentette, hogy nálunk lesz az első hetekben. Mondtam, még átbeszéljük, aztán nagyot koppant, mikor nemet mondtam. Sokáig gondolkoztam, hogy kell-e a segítsége, ha kell, mikor-mennyi. A férjem rám bízta a döntést, holott ő is ismeri az a szokást, hogy hetekig teljesen kiszolgálják az anyukát. Nálunk viszont 2 hétig is itthon lesz a férjem, és nem egy elveszett lélek, süt-főz-takarít. Így csak akkor kérünk segítséget, ha a babával bajlódunk, és több mint valószínű, hogy az én anyukám lesz előnyben részesítve ilyen esetben. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem jöhet anyósom, de nem kell itt lennie órákig. Sőt, felőlem minden nap átjöhet, ha csak pár percre jön. :D
Nem akarlak megbántani, de ha ezt nem tudod megbeszélni a férjeddel, az elég gáz. Nem tudom nem elképzelni a szituációt, hogy "Drágám, nem érzem szükségét, hogy anyukád ideköltözzön, szerintem az első napokban nekünk kellene összeszokni, de persze ha elkel a segítsége, majd szólunk."
Ha ebből sértődés, és harg van, akkor ott nagy a baj..
Tenyleg..
Szerintem simán mgmondhatod a ferjednek.. Nem tudnam elkepzlni hogy a sajat vagyaimat ne tudjam neki el mondai.
Ezek a napok megismételhetetlenek.
Mondd el neki, amit itt írtál.
Én még érvelnék kicsit erősebben azzal, hogy neked is új a dolog, és később is neked kell nektek kell megbírkózni a helyzettel, ha már az első napokban, amikor úgymond megismerkedtek a gyereketekkel is van tt más, akkor sokkal nehezebb lesz. Majd akkor jöjjön bárki, amikor ti is tudjátok mit hogyan kell csinálni. Az ilyenkor jövő segítség inkább hátráltat. Plusz felnőtt emberek vagytok, nem kell plusz egy egymber egy baba ellátásához.
Sohasem ertettem ezt az odakoltozos dolgot.
Nalunk fel sem merult, en kivettem 3 het szabadsagot, aztan tokeletesen megoldottunk mindent ketten a felesegemmel pedig elso gyerek volt.
Valahogy a nagymamak azt gondoljak magukrol hogy mindenhez sokkal jobban ertenek, holott az ismereteik enyhen szolva is elavultak, es ma az internetrol minden ismeretet ossze lehet szedni + ott a vedono.
Nagyon gyorsan es hatarozottan le kell pattintatni az anyost.
Külföldön élek, a férjem országában. Emiatt az én anyósomnak is olyan evidens volt, hogy majd jön. Mintha anyu nem tudna ideutazni.
Én ennyit mondtam anyósnak:
"Anyuka, ha esetleg segítségre lesz szükségem, és az én anyukám nem tud jönni, akkor hívhatom magát?"
Ebből totál levágta, hogy nincs bajom vele, de nem őrá számítok elsősorban, és csak akkor kell jönnie, ha ÉN kérem.
Felnőtt nó vagy, mindjárt anya leszel, állj ki magadért, és mondd meg az anyósnak, férjednek, hogy mit is szeretnél.
Köszónd meg a segítségét, és biztosítsd róla, hogy számítasz rá, de csak akkor, ha szükséges lesz.
Ne engedj se a férjed, se az anyós lelki terrorjának, mert akkor megis alapozod a jövődet.
Kitartás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!