A párotok szülei jóban van a ti szüleitekkel?

Nálunk nem volt ilyen, mert párom szülei már nem élnek.

De ismerősök körében volt hasonló. Nincsenek is jóban a szülők, semmi bajuk egymással, csak nagyon más stílusúak.

Könnyen megoldható, a kötelező találkozáson túl lesztek, aztán találkoznak az esküvőn, keresztelőn, és azon kívül meg nem járnak össze. A találkozás előtt pedig felkészíted a szüleidet, hogy mire számíthatnak, hogy ne lepődjenek meg.

Gyakorlatilag nem is ismerik egymást.

Az esküvőn találkoztak egyszer, és kalap.

Miért kell őket bemutatni egymásnak? Majd ha egyszer úgy hozza az élet, akkor találkoznak, egyébként ez nem kötelező dolog. Ha tartotok a találkozástól, akkor nem kell erőltetni.

Egyébként az én anyósom semlegesen tekint anyámra. Még annak ellenére is, hogy ők úgy találkoztak először, hogy az elmebeteg őrült anyám éjjel kirángatott a házból és közölte, hogy takarodjak a portáról (semmi oka nem volt erre, csak annyi, hogy tök részeg volt). Felhívtam a páromat, hogy az utcán vagyok és jöjjön értem, mert nincs nálam pénz buszra. Az anyja is vele jött és mondta, hogy ő megpróbál beszélni anyámmal. Hát akkor még nem tudta, mire vállalkozott és milyen nővel fog találkozni... Szóval anyósom magasról tesz rá, hogy milyen anyám van. Jóformán "örökbe fogadott", átvette anyám helyét az életben. Tőle milliószor több törődést kapok, mint az alkoholista anyámtól valaha is. Nem bánom, hogy megismerte az anyámat, mert ennek köszönhetően tudom azt, hogy az enyém a világ legjobb anyósa!

Nálunk tök jól indult a dolog, aztán semmi nem lett belőle.

Mikor a férjem megkérte a kezem, gondoltuk, itt az idő bemutatni őket, mégse az esküvőn találkozzanak először (teszem hozzá kemény 10 kilométerre laknak egymástól). Anyu főzött, meghívtuk anyósomékat a szüleimhez, nem volt hivatalos eljegyzési buli vagy ilyesmi, tényleg csak ismerkedés. Mi a férjemmel (vagyis akkor vőlegényemmel) örültünk, mert tök jól sikerült, végigdumálták a napot, jöttek ebédre a szülei és este fél 8kor mentek el, nagyon jól kijöttek. És itt meg is állt a dolog. Néha találkoztak, pl. anyu és anyósom megbeszélték az esküvő előtt, hogy ki mit süt stb, meg após volt nálunk sokszor segíteni felújítani a lakást, anyámék meg a szomszédban laknak, így összefutottak. De ilyen összeülés azóta se volt. Anyám picit neheztel, és valahol igaza van, mert ugye anyósék lennének a "sorosak", hogy kezdeményezzenek, de nem teszik. Viszont azt is tudom, hogy nem azért mert bajuk lenne, csak anyósom ilyen magának való kicsit, elmozog a saját komfortzónájában, és nem nagyon nyit mások felé. Ha sikerül megismerni, jó fej, csak épp nagyon nehéz megismerni, mert nem nyitott. Szerintem eszébe se jutott, hogy "visszahívja" a szüleimet egy ebédre, vagy csak dumálni. Igazából velünk is akkor találkozik, ha mi megyünk hozzájuk, ő egy évben egyszer jön hozzánk kb. Anyám meg úgy van vele, hogy hát ő meg nem fog senki körül ugrálni, meg nem fog neki udvarolni, ami megintcsak jogos. Ez már így marad szerintem. Nem gond, mert nincs rossz viszony vagy ilyesmi, csak ígéretesnek indult, aztán nem lesz semmi.

Kérdező: azt nem lehet, hogy előre szólsz a szüleidnek, hogy anyósjelölt sajna ilyen, így fog viselkedni, bírják ki, hogy ne legyen olyan kellemetlen a helyzet? Én szerintem a te helyzetedben ezt csinálnám, megmondanám anyáméknak, hogy sajnos kicsit primitív, essünk túl a bemutatkozáson, viseljék el valahogy az illendőség kedvéért, aztán többet nem kell úgysem.