Volt mar valaki az en helyzetembe?

én is csak a párodban látom a hibát

mi is éltünk anyóséknál. kegyetlen volt, de én a párommal egy húron pendültem, rengeteget jelentett a hozzáállása, az, hogy ki tudtuk beszélni magunkból, egymást vigasztaltuk, erősítettük, neki is minden úgy esett ahogy nekem, tartottuk egymásban a lelket.

én gyoran kiismerem a férfiakat, párodról már rögtön lejött volna nekem hogy anyuci szoknyája mellett áll, még simán teherbeesés előtt.

tuti nem maradnék vele, csak mert aki ilyen helyzetben nem áll mellettem, attól az életben égis mit várhatnék??nekem biztonságérést kell. hogy nyújtson egy férfi elsősorban.

szóval ha kell, de egyedül gyerekkel is megoldanám.

Hát figyelj kérdező, az ilyen hülye ember mint te magára vessen.

Ez az ember tiszta lapokkal játszott, egyértelmű volt, hogy sosem akar majd leválni anyuciékról. Te elfogadtad így, beleültél az anyósodék által megteremtett házba, háztartásba. Gyereket terveztetek és össze is jött.

Most pedig ...mi is a bajod? Nem tetszik a döntésed? Nem tetszik a férjed hozzáállása...? Nem tetszenek az anyósodék? Hát pedig csak magadnak köszönheted az egészet, és ezért az égvilágon senkire nem haragudhatsz, csak magadra. Kényszerített tán valaki, hogy egy ilyen kisgyerekhez hozzámenj, hogy az anyja nyakára költözz, és gyereket vállalj ezzel az emberrel? Ugye, hogy nem?

Na, akkor most vállald a következményeit. Ha nem tetszik, menj és éld a saját életed a babával, ahogy emberek százezrei teszik. Vagy szenvedj ott anyuciék nyakán mint egy 5 éves a szobájába zárva.

milyen párod van neked? hány évesek vagytok? miért nem akar a saját családjával élni?

én biztos otthagynám a francba, vinném a gyereket, ot meg szoptassa meg még az anyja.

hát én sok mindent eltűrnék a páromtól de azt nem hogy így viselkedik, hogy anyámmal vagy mehetsz. Abban biztos lehetsz hogy a gyereknevelésbe is beleszól az anyós mert ők mindig mindent jobban tudnak. sőt még az esküvőt is megszervezi, de még a gyerekét is. szerintem itt nem sok lehetőség van a gyerek miatt.

Én vagy azt csinálnám, hogy otthagyom gyerekestől és elköltözök a saját szüleimhez amíg lábra állok anyagilag

vagy lemondanék a gyerekről aztán tessék nevelje ő meg az anyja én meg lelépnék, vagy felvennék egy hitelt és vennék magamnak meg a gyereknek egy kisebb lakást a férj meg vagy jön velünk vagy nem. vagy depresszióban ülve várnám, hogy anyós dobja már fel a talpát mert addig nem szabadulok. sajnos ha párodnak anya ennyire fontos, ami szerintem felnőtt embernél betegesen dependens, ott neked sose lesz szavad.

# 33/35

van igazság abban amit mondasz, de az, hogy empátiátlan módon odalököd szegénynek rajta nem segít. erre az oldalra nem ítélkezni kéne járni, hanem segíteni!

Azért nem kellene ez, hiszen lehetne alkalmazkodni is. Milliók szenvednek attól, hogy nincs semmilyen lakhatásuk, doboz fedél alatt élnek, nyomorban!!

Nektek van egy egész emeletnyi házatok. Egyáltalán nem arról van szó, hogy "a nyakukra szülnek" - évezredekig egy házban éltek generációk. Nem igaz, hogy nem lehet emberi módon, megértéssel ezt megvalósítani.

Kérdező, nem baj, hogy "látnak, ha jössz-mész". Nagy a ház, ha a kis család külön akar lenni, meg fogjátok oldani. Béke legyen a házatokban - és ennek megteremtése rajtad is múlik. Akkor a kicsi is szépen fog nevelkedni, helye lesz, szűk családban is és kapcsolata lesz a nagyszülőkkel is, ami szintén fontos.

Na a sok okos!!!

Igaza van annak a hozzászólónak, aki azt írta NEM ÉRTHETI, AKI NEM VOLT HASONLÓ HELYZETBEN.

Én átmenetileg lakom az anyósoméjnák, felújítás miatt. Már a puszta látványuk is felidegesít, hozzám sem kell szólniuk! Nagy ház ide vagy oda, mindent hallani, nulla magánszféra. Folyton ott vannak, sehova nem járnak, gyakorlatilag reggel munkába indulásunk előtt ott van egészen a lefekvésig. Ami nagyon megnehezíti az egészet, hogy van egy bölcsis kisfiunk, akinek mindent megenged, ami nálam tilos, még úgy is, hogy előtte én megtiltom neki, ő pedig közbeavatkozik. Na ezt a részt hosszan mesélhetném, de nincs most időm.

1 szóval, nagyon sajnállak kedves kérdező, sajna én is csak panaszkodni tudok az ott töltött időről, ami remélhetőleg már nem sokáig tart...

Mondták nekem is, hogy gondolhattam volna, hogy ez lesz stb., de ez nem igaz, mert "lakva ismeri meg..." szóval hiába gondoltam valamire, erre álmomban sem , hogy ez ilyen NEHÉZ lesz!!!

Lehet panaszkodni meg sajnáltatni magunkat, de be kéne látni hogy ha ott laktok az óriási nagy szívesség az utált "anyósék" részéről. Szóval ennek arányában meg kell húznod magad és teljes mértékben alkalmazkodni mert más házában élsz más tulajdonát használod ingyen, vagy esetleg rezsiköltség egy részéért. A hiba a párodban van ,de évek alatt ennek ki kellett volna derülnie és lépni kellett volna.

El kell menni albérletbe, ott lehet fizetni a havi díjat, és ezért jó esetben békén hagy a tulaj, persze kivételek ott is vannak,de azt meg nem kell kivenni. Vagy saját lakás, hitel stb..