Tényleg semmire kellő vagyok? Igaza van anyósomnak?

sajnos nincs munkám. lehetőség nincs, szabolcsban, kis faluban élünk, ahol az számít, hogy "ki ki fia-borja", ha értitek. határozott idejű szerződéssel dogloztam, ami lejárt nem tudtak hosszabbítani nekem (gyesen lévő anyuka helyett voltam). máshová költözni nem tudunk, mert a férjemet ide köti a munkája. 1 éve nem tudok elhelyezkedni. ez idő alatt nem éppen a lábamat lógattam. szereztem egy új szakmát, annak reményében, hogy ezzel könnyebb lesz elhelyezkedni, de egyenlőre még mindig semmi. a házban arany rend és tisztaság van. a férjemet minden nap meleg étellel várom haza. emelett csinálom a kertet (még annyira nem aktuális, de általában a férjemnek egy fűszálhoz sem kell nyúlnia), az udvart rendbe tartom, kutyasz*rt szedek, füvet nyírok, fát hordok a kazánházba tüzelek, ősszel levelet seprek, télen havat hányok, szóval tényleg mindent megcsinálok itthon. ha valamit nem tudok, akkor a testvérem segítségét kérem, hogy ne a férjemnek kelljen megcsinálnia munka után. mindezek ellenére azt hallottam valakitől, hogy anyósom másoknak elhord mindennek, hogy semmire kellő vagyok, a fián élősködök. mondja ezt egy olyan ember, aki életében egy napot sem dolgozott. a férjemnek még nem említettem, de egyébként engem is zavar, hogy kiesett a fizetésem, mindig mondom neki hogy sajnálom, de ő azt mondja, hogy nincs ezzel semmi baj, jól megvagyunk így is. igazából anyósommal sohasem volt felhőtlen a viszonyunk, mióta meg összeházasodtunk, azóta...borzasztó.

igazából az böki a csőrét, hogy a fia már nem őket tartja el. a férjem míg ott lakott minden fillérét le kellett adnia, amiből cigi és pia lett véve, megkereste a pénzét, másnap meg mehetett éhen dolgozni...és egy ilyen "asszony" szól meg engem?