Tényleg semmire kellő vagyok? Igaza van anyósomnak?
sajnos nincs munkám. lehetőség nincs, szabolcsban, kis faluban élünk, ahol az számít, hogy "ki ki fia-borja", ha értitek. határozott idejű szerződéssel dogloztam, ami lejárt nem tudtak hosszabbítani nekem (gyesen lévő anyuka helyett voltam). máshová költözni nem tudunk, mert a férjemet ide köti a munkája. 1 éve nem tudok elhelyezkedni. ez idő alatt nem éppen a lábamat lógattam. szereztem egy új szakmát, annak reményében, hogy ezzel könnyebb lesz elhelyezkedni, de egyenlőre még mindig semmi. a házban arany rend és tisztaság van. a férjemet minden nap meleg étellel várom haza. emelett csinálom a kertet (még annyira nem aktuális, de általában a férjemnek egy fűszálhoz sem kell nyúlnia), az udvart rendbe tartom, kutyasz*rt szedek, füvet nyírok, fát hordok a kazánházba tüzelek, ősszel levelet seprek, télen havat hányok, szóval tényleg mindent megcsinálok itthon. ha valamit nem tudok, akkor a testvérem segítségét kérem, hogy ne a férjemnek kelljen megcsinálnia munka után. mindezek ellenére azt hallottam valakitől, hogy anyósom másoknak elhord mindennek, hogy semmire kellő vagyok, a fián élősködök. mondja ezt egy olyan ember, aki életében egy napot sem dolgozott. a férjemnek még nem említettem, de egyébként engem is zavar, hogy kiesett a fizetésem, mindig mondom neki hogy sajnálom, de ő azt mondja, hogy nincs ezzel semmi baj, jól megvagyunk így is. igazából anyósommal sohasem volt felhőtlen a viszonyunk, mióta meg összeházasodtunk, azóta...borzasztó.
igazából az böki a csőrét, hogy a fia már nem őket tartja el. a férjem míg ott lakott minden fillérét le kellett adnia, amiből cigi és pia lett véve, megkereste a pénzét, másnap meg mehetett éhen dolgozni...és egy ilyen "asszony" szól meg engem?
Köszönöm a válaszokat. Igazatok van, én úgy érzem, hogy a munkanélküliségemből kihozom a maximumot, ha lehet ilyet mondani, végül is belegondolva, mikor volt munkám, akkor is volt miért belémkötnie, szóval nem fogok vele foglalkozni, ha esetleg eldurvulnak a dolgok majd helyretszem :)
és egyébként én mindenkinek zöld pacsit nyomtam, valaki biztosan unatkozik.
Van egy ilyen családtagom, mint te, szabolcs, kis falu, jaaaj nincs munka blablabla. A valóság az, hogy van munka, sőt az anyósa a szomszéd kisvárosban (15 perces út autóval/busszal) dolgozik, ahol szintén van munka, vele bejárhatna oda is, de eszében sincs. Még mielőtt felcsípte az eltartóját ő is ott dolgozott, de mikor jól berendezkedett a pasi mellé megvolt a háttér otthagyta és azóta érdekesmódon a bejárás valamiért lehetetlen. Mikor nagy nehezen mégis elmegy valahova dolgozni helyben a faluban hamarosan ott is hagyja, mert valami miatt nem jó. Pl. nem tetszik neki, hogy korán kell kelni, nem tetszik neki, hogy van olyan, mikor hétvégi napon kell dolgozni, nem tetszik neki a munkatársa stb. Mindig van valami sztori. Ő is azzal takarózik, hogy nincs semmi, meg otthon mindent megcsinál, meg szerezett egy új szakmát, mert nagyon akarja, de mégsincs. (legalább tanulni eljárt hetente kétszer kitartóan mondjuk.. egy évig)
Amúgy nincs is baj a háztartásbeliséggel szerintem, ha mindketten úgy döntenek, hogy így jó és nekik ez az élet felel meg. Meg van annak is az előnye, amiket itt írnak gyakran, hogy na de mi lesz ha elválsz, az megint egy érdekes kérdés, de ezt is eldönti a felnőtt ember magának, és ennek amúgy sem sok köze van ahhoz, hogy akkor ő semmire kellő vagy sem. Max. nem előrelátó, vagy másképp gondolkodik mint mások, esetleg túl nyugodt, de nem hiszem, hogy emiatt olyan habzó szájjal kéne nekiesni, mint ahogy itt szoktak.
Én szerencsétlenségnek tartom azt, hogy a nagy "hadd dolgozzunk mi nők is" kampány odajutott, hogy kevesebb pénzért kell végezni a férfiak munkáját, és már választás sincs, mert ha valaki az évszázadokig elfogadott asszony szerepe kíván lenni és a férje is így kívánja, az már egy lenézett ostoba semmirekellő picsä. Ez szerintem szörnyű egyszerűen, főleg annak fényében, hogy minden más, ami a nő szerepe ugyanúgy megmaradt és a mi megosztjuk a házimunkát frázis sokszor öbecsapás, amit már megindokoltam más kérdésnél, szóval itt nem kanyarodnék még messzebbre...
De azért azt sem értem, mikor valaki nem bevállalja, hogy neki(k) ez így jó, ez megfelel és senkinek semmi köze hozzá, hanem sunyi módon takarózik mindenféle dolgokkal, hogy ő annyira akar dolgozni, csak nem megy. Aha.
16-os ! egy pár dolgot figyelmen kívül hagytál!
pl: az anyósa se dolgozott egy napot se. nyilván vele se tudna merre menni dolgozni!
Tudod vérlázító amit írsz! A férjemnek 7 hónapig nem volt munkája! mindent megpróbált és már depis volt a helyzettől. a vége az lett hogy feljöttünk Pestre! nyilván ezt nem mindenki teheti meg!
tudod attól hogy neked van ilyen ismerősöd az nem jelenti azt hogy mindenki aki hasonló helyzetben van ilyen. Az hogy ilyen a kérdező anyósa nem jelenti azt hogy minden anyós ilyen. Pl az én édesanyám soha senkinek nem mondana egy rossz szót a vejéről!
Egyébként meg sztem 1 év nem olyan hosszú idő hogy rásüsd a bélyeget hogy munkakerülő!
Jó persze könnyű a gyakorira bármit is írni! Mindegy!
"Egy év alatt amúgy meg csak az nem talál munkát, aki válogat vagy nem akar."
Mondjuk itt megint visszatérnék a férjemhez: ha otthon maradunk nem hiszem hogy talál munkát!
Jó neked hogy mindig volt munkád és fel tudod így fogni!
További szép napot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!