Hogyan lehet elfojtani a bánatot, a megoldhatatlan problémákat, a magányt a keserűséget, a kétségbeesettséget, az elégedetlenséget hogy ne öntsük szavakba?

valakinek el kell mondd, mert besürüsödik magunkba, akkor betegséget is okozhat(

de nem értem:

-most Te vagy bánatos stb,

-vagy más az, és nem akarod megbántani

aztán a harmadik sorban kérded, mennyi időbe telik, ig legyinteni tudsz régi sérelmekre?

Téged bántottak meg, vagy Te bántottál meg valakit?

Nem elfojtani kéne, hanem tisztázni. Ha olyan jellegű, akkor nem célozgatni meg sértetten mászkálni, hanem leülni és elmondani, mi esett rosszul (igen, akár évekkel ezelőtt is), és megszabadulni az egésztől.

Ha nem lehet, akkor akár harmadik személynek, pszichológusnak, papnak, lelki segélynek stb. elmondani.

Az elfojtásnak semmi értelme.

hát én pszichológushoz járok, és nála ér panaszkodni.

amúgy én is falra mászok a panaszkodós, negatív emberektől, és tudatosan ügyelek rá, hogy ne legyek ilyen, persze néha kicsúszik ez-az.

próbáld a dolgok pozitív vonatkozását nézni, vezess erről feljegyzéseket, hogy mi a jó, aminek éppen örülni lehet. akkor megváltozik a fókuszpontod.

Ezt csak magaddal tudod lerendezni. Először a saját lelkedben kell rendet tenni, nem másokkal foglalkozni. Másoknak is megvannak a maga bajaik, de az ő lelkükön te nem tudsz segíteni.

Nincs megoldhatatlan probléma!

Haszontalan tevékenységet helyett kikapcsolod a tv-t, telefont, számítógépet, és töltesz egy kis időt magadban, csendben, figyeled a saját gondolataidat. Ha folyton csinálsz valamit, akkor sosem lesz időd magadra figyelni. Ha magadra figyelsz csak akkor fogsz tudni felszámolni a régi sérelmeiddel.