Borzasztó nehéz a helyzetünk! Ti mit csinálnátok a helyünkben?

Párommal 22 évesek vagyunk, egy évig laktunk albérletben ketten, dolgoztunk aránylag jól megvoltunk. Aztán kimentünk külföldre dolgozni de onnan mikor visszajöttünk kénytelenek voltunk az anyósékhoz beköltözni.. Itt kezdödtek a gondok, itt laknak a nagyszülök, a szülök testvérek, összesen 9en vagyunk a házban ami nekem nagyon nehéz. Mindenbe beleszólnak, úgy kezelnek minket mint az óvodásokat. A házban lévő hangzavar elviselhetetlen de mivel itt csak a páromnak van munkahelye nem tudunk lépni. Úgy érzem utálnak a szülei engem, de közben meg teszik a szépet mikor valaki itt van hogy én is már a gyereküknek számitok. Most 4 hónap munkanélküliség után tegnap volt az első munkanapom egy gyárban, nagyon rossz volt! Kicsi gyár nem egy nagy multi, az üzemvezetö az isten... Na ö már akkor láttam hogy néz rám mikor felvételi beszélgetésen voltam nála, tegnap pedig többször is odaosont mögém aztán egyszercsak hűtulról hozzámnyomta magát és megcsikizett a mellemnél.. majd mondta hogy a müszak végén vár az irodájában "előadást" fog tartani. Ráhúzott még a munkaidömre fél órát, behivott az irodájába ahol kettesben voltunk és mindenkit ki is zavart aki bekopogott valamiért. Nagyon kinosan éreztem magam, félek a pasastól, nem merek bemenni többször abba a gyárba, azt csinálhat velem amit akar gyakorlatilag :( De viszont attól is félek hogy az anyósomék és a többi ember mit szól hozzá hogy felmondok egy nap után. Szerintetek mit csináljak?