Jó érzem, hogy még lesznek problémák anyóssal?

Én 23 N, párom 25 F. Pár hónapos kapcsolat, nagy szerelem, egyetértés és komolyan gondoljuk a jövőt egymással. Eddig minden rendben volt szülők terén. Az én szüleim olyan mentalitásúak, hogy nem igazán szólnak bele a magánéletembe, teljesen felnőóttként kezelnek. Páromnál ez teljesen másképp van. Az apja szó szerint lesz@rja, hogy mit csinál, de az édesanyja mindenbe beleszól. Kisfiam vegyél kabátot, mert hideg van. Ha ő nem fázik és nem veszi fel, akkor rákiabál. Mútlkor karácsonyi nagybevásárlást tartottunk és már úton voltunk autóval. Anyuka hivogatta vezetés közben, hogy merre vagyunk már, miért nincs még otthon. A párom beleüvöltött a telefonba, hogy vezet, ne hivogassa, mert nagy a forgalom, majd rácsapta. Meg volt mondva neki, hogy ha elérünk egy ponthoz megcsörrentjük. Párom tiszta ideg már, mert gyerekként kezeli, pedig dolgozik, spórol, rendes, nem balhés, sőt, még sütni is tud, mindenhez ért. A párommal lehet külföldre megyünk majd dolgozni. Azt mondta már egyre jobban kivánkozik el a háztól, mert nem birja már ezt, pedig szereti az anyját, hisz ő nevelte fel. Az anyja erre azt mondta, hogy úgy sem lenne sehol sem olyan jó helye, mint otthhon. Bevallom őszintén én ezt megmosolyogtam. Teljesen életképtelennek tartja és azt hiszi, hogy csak ő tud róla gondoskodni rendesen. Eddig úgy éreztem örül nekem, sőt, minden ismerősének eldicsekedte, hogy a fia végre talált egy rendes, okos, tanult lányt, aki még főzni is tud, házias és szép is. Most meg a párom fejéhez vágta, hogy papucs (nem tudjuk mire alapozta) és szilveszter óta duzzog. Történt ugyanis, hogy bevallom reggel 6 után becsiccsentve és hót fáradtan estünk haza. Tombolán nyertem egy csomó dijat és egyik csomagot anyósnak igértem kb fél hulla álapotomban. Mikor felkeltünk délben minden krémet kibontottunk anyóssal és mondtam neki, hogy ha szüksége van valamelyikre válasszon nyugodtan,. Lényeg, hogyy nem emlékeztem, rá, hogy pontosan melyik csomagot igértem oda neki és utána nem kapta meg. Azt mondta neki nem kell egyik sem, vigyem haza anyukámnak. Utána párom mondta, hogy ezen sértődött meg, mert megigértem neki de nem kapta meg. Aláirom, hogy ebben hibás vagyok, de utána fejalánlottam neki, hogy bármelyiket odaadom szivesen, de nem kellett. Úgy viselkedik azóta, mintha vérig sértettem volna, pedig jó szándék vezérelt. Párommal alig kommunnikál azóta, ő pedig teljesen kivan, hogy most meg fog romlani a viszonyunk egymással. Az anyukája már azt is kitalálta, hogy ő fél attól, hogy a párom majd az én családomhoz fog húzni, ő meg egyedül marad és majd az unokáit sem hagyjuk látni.(???) Teljesen ledöbbentem, de már kinomban elkapott a röhögés e mondatok hallatán. Felajánlottam páromnak, hogy egy hét múlva sütök pitét és elviszem hozzájuk békülésképp. Mit tudnék tenni ? Konfliktuskerülő ember vagyok, de ha folyton lebeszélnek a hátam mögött egy idő után ki fog jönni belőlem a feszkó és azt nem nagyyon dijjazná senki.