Jó érzem, hogy még lesznek problémák anyóssal?

Ismét egy "anya"! Miért nem az apákkal, apósokkal van a sok probléma???

Igen jól érzed. Lesznek itt még problémák! Állj a sarkadra az elején. Mutasd meg, hol az anyós helye!

A mi (bár inkább az én és a nagymamám) problémáját, látom kissé más fényben. A különbség az, hogy mi naponta több órákat vagyunk összekötve, és én nem tehettem meg vele azt, amit te tehetsz vele. Közömbösnek lenni. Nem kell undokoskodni, panaszkodni egyszerűen mindenhez amit ő tesz-vesz faarcot vágni (bár ehhez nekem nincsen szívem, és szerintem neked sincs).

Amit tehetsz, a világ legegyszerűbb dolga: egyetérteni vele. Ha a te anyósod az én nagymamám hasonlít valamelyest, akkor ez a módszer beválhat. A drámakirálynők a vitákról ismertek, de ha te (de inkább te és a párod) mindenben egyetértesz, nincs kivel vitatkozni...Nem kell feltétlenül úgy tenni, ahogyan ő parancsolja (pld: a kabátos incidensnél) csupán nyugodtan (a nyugodtság általában bosszantja az efféle időseket) azt mondani "Igen XY néni, rendben, úgy lesz". A végén ráun a piszkálódásra.

Sajnos változtatni nem fogsz tudni az anyósjelölteden.

Én két éve vagyok együtt a párommal, ő 28, én 20.

Detto ugyanez mint amit leírtál, életképtelennek tart minket, mindenbe beleszól hogy hogy csináljuk, vegyünk kabátot, mert ő látta a tévében hogy hideg van kint (évek óta nem mozdul ki a házból) stb.

Szeretnénk majd összeköltözni idővel, mikor ez az anyósjelöltem fülébe jutott, elkezdett hisztériázni, hogy ezt mi hogy képzeljük, fogalmunk sincs róla, hogyan kell fenntartani egy háztartást, nem vagyunk normálisak és így tovább. Hétvégéken jövök ide hozzájuk, próbálok segíteni neki, igyekszem barátságos és tisztelettudó lenni, de mégis volt már vele egy keményebb vitám, mert nem tudok mindent lenyelni. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ez az ő lakása, az ő háztartása, az ő "vára", itt nekem nincs beleszólásom semmibe. Csak sajnos otthon már egy ideje felnőttként vagyok kezelve, nem gyerekként, és elég nehéz ezt elfogadni, hogy ez a nő most úgy csinál mintha ő teremtette volna a világot. Konkrétan vacsorára is csak azt ehetjük amit ő mond :D Tegnap is hiszti volt, mert a barátom azt merte kivenni a hűtőből amit megkívánt, és nem azt amire anyósjelölt gondolt. Idézem: "Tegnap engedélyeztem, hogy egyél a bacon-ből, de ott van még a pozsonyi is, a fejedre öntöm, ha ott marad."

Majdnem hangosan felröhögtem mikor meghallottam, hogy "engedélyeztem". Komolyan engedélyt kell kérni, hogy ehessünk? Kinőttem én már ebből, basszus...

Bocsi, hogy idezúdítottam neked mindent, csak kikívánkozott, de nagyon... és ez a fele sem annak ami itt van éppen...

Kerüld a konfliktusokat ameddig tudod, én is ezt teszem. Nem szeretném, ha még tovább romlana a kapcsolatunk, de érzem, hogy ki fog jönni belőlem idővel, és az nem lesz szép...

Kitartást :)

3-as vagyok, 1-esnek mondanám:

Úgy szeretném megmutatni neki, hogy hol a helye, de sajnos ameddig nem élünk külön (nekem úgy jött le, hogy a kérdezőék sem élnek még külön), addig ezt nem tehetem meg, mert gondolj bele, hogy nézne ki hogy elküldöm a fenébe a saját házában?

Idővel, ha már egy közös kis háztartásunk lesz, abba nem szólhat bele, de addig sajnos nyelni kell...

Jól érzed. Ha nem álltok a sarkatokra, és költöztök össze anyóstól minél távolabb, akkor nem sok jövőt jósolok nektek.

Persze minden azon múlik, a párod valójában mennyire szeret téged, mennyire tudtok ti együtt jól működni, és ami a leglényegesebb, a párod levált-e már teljesen anyuciról, vagy ha még nem is, képes-e most leválni, akár a te hatásodra.