Az anyósom tönkretette az évfordulónkat. Én ezt már nem bírom így, többet nem akarok menni hozzájuk. Jogosan vagyok kiakadva?

Az elején leszögezném, mielőtt meg akartok kövezni, hogy még nem vagyunk a barátommal házasok, csak jegyben járunk, csak "anyós"ként gyorsabb kifejezni, mint a "vőlegényem anyukája". És nem élünk még együtt, mert a vőlegényem külföldön dolgozik, arra az 5 napra meg amíg itthon van nem vettünk ki albérletet, hanem legtöbbször náluk vagyunk.

Szóval a múlt hétvégéről mondanék pár szót előzetesben, amin egy kicsit kiakadtam. Kezdve azzal, hogy oké, természetesen lehetnek egészségügyi gondjai az embernek, de ne abból álljon az egész nap, hogy mindenkinek csak erről beszélünk.. Drága anyósnak kicsit tovább volt meg a női baja, mint szokott, és ezt mindenkinek akivel csak találkozott elmesélte. Ami még tűrhető. De az, hogy amikor ott készülődtem a fürdőbe, és bejön megmutatni az átvérzett alsóneműjét és a pizsomáját, hogy "most nézd meg mi történt".... Ebédnél meg elkezdte fogdosni a magát csomókat keresve... És mert ő hamarabb végzett az evéssel, és felkelt az asztaltól, nevetve mutogatta körbe az átvérzett székpárnát is.. Úgy, hogy mi még épp ettünk volna..

Aztán tegnap volt az évfordulónk, amit pénz híjján náluk ünnepeltünk. Vettem egy üveg bort, kiültünk este a konyhába, és elkezdtünk iszogatni, meg sütizni. De szándékosan este, mert akkor már nem volt nagy mozgás a lakásban. Erre kijön az apja a konyhába, meglátta a bort, ránézett a páromra és közölte, hogy nem kér, és visszament a szobába. Aztán kijött az anyja is, akitől megkérdezte a párom, hogy megkóstolja e a bort. Erre tejesen kikelt magából, hogy ez már mennyire undorító dolog amit mi csinálunk, mert az lett volna a normális, hogy amikor magunknak is töltünk, akkor végig kellett volna kínálni mindenkit, mert minden ami kint van a konyhában az náluk közös. És az is undorító, hogy amikor végre két hét után hazajön a párom külföldről, és hoz nekem pl csokit, akkor abból is mi az, hogy nincs végig kínálva mindenki. A konkrét példa az volt, hogy most is hozott, de ki kellett tenni a hűtőbe, mert megolvadt kicsit, és mennyire gáz az, hogy ott van, és ők csak "csorgathatják rá a nyálukat", de nem kapnak belőle. Mert ha ő közülük kap valaki ajándékot az mindig szét van osztva... (mellékesen megjegyzem, hogy legutóbb az anyjának hozott 3 tábla csokit, amit egy ültő helyében egyedül felfalt.) Az anyja szerint ha hoz nekem valamit az lenne a tisztességes, ha mindenkinek vinne a családban, vagy pedig el lenne dugva a szobába, hogy senki ne lássa. A borra is ugyan ezt mondta. Hiába mondta neki a vőlegényem, hogy ezt épp most kapta a 3. évfordulónkra, akkor is közölte az anyja, hogy ha ketten akartunk volna ünnepelni balhé nélkül, miért nem bújtunk el a saját szobánkba ketten, hogy ne lássa senki?

Ez a vita után kiborult a bili, és kiderültek még olyan dolgok is, hogy drága anyóspajtás egy pénzéhes k_rvának tart, aki csak kihasználja az ő pici fiát, és rákényszeríti, hogy vásároljon nekem minden félét... És azt is megtudtam, hogy ez a vélemény nem egyszeri volt, hanem bármikor amikor szóbajön a pénz téma, mindig én vagyok előhozva, hogy biztosan miattam nincs...

És ma reggel is kaptam egy adag b-szogatást, hogy miért nem vagyok hajlandó reggelizni náluk, mert büszkeségből nem kell éhen halni.. Mondom ez már rég nem a büszkeség része...

Nem érzem azt, hogy mostanában egyelten percet is hajlandó leszek abban a házban kibírni...

Szerintetek jogos? Én nem érzem annak, mert nem használom ki a párom, és eddig a családját is mindenben támogattam...

Én L20, a vőlegényem F23