Hogyan hatott a családotok életére, az, hogy rosszba vagytok az anyósoddal, esetleg nem találkoztok? Esetleg van olyan valaki, akit a saját anyja sem értett meg igazán, miért döntött így?

Hát sajnálom... Persze, a tesóm is hibás, de mindent el lehet vele hitetni. Teljesen kifordult magából. Mint kiderült a felesége családja oltogatja ellenünk. Hát ez van. Nem néztem ki belőlük, mert eddig normálisnak, rendesnek tűntek.

Előző vagyok: bocsánat, természetesen ne a fiad, hanem a férjed :) kérdezze meg az édesanyjától, hogy szereti -e egyáltalán, mert úgy érzi, nem tiszteli és nem fogadja el, hogy időközben felnőtt férfivé "cseperedett".

Hát jó olvasni, hogy nem vagyok egyedül :) Nálunk is addig tartott a jó viszony a sógornővel, amíg terhes nem lettem. Utána kezdődött a kritizálás, megjegyzések, ellenünk hangolta anyósomat-apósomat, pedig jó volt a viszony köztünk. Azóta is manipulálja őket, ő akar mindenkinek mindent előírni, megszabni. Borzasztóan féltékeny, szinte kisajátítja a szüleit, anyósom a hét 3-4 napján nála is alszik, apósom is minden nap megy hozzá segíteni. Mégsem hagy minket békén, pedig láthatja, hogy megoldunk mindent magunk, amit csak lehet, nem kérünk segítséget, nem vesszük el a szülőket tőle. El sem hiszem, hogy 35 évesen ilyen féltékeny tud lenni valaki. Még anyósom születésnapját sem engedte, hogy nélküle megünnepeljük, nem hívhattam meg anyósomat egy szülinapi ebédre nélküle :( Már nagyon sok beszélgetésen túl vagyunk, de már nálunk sem maradt más, mint a távolságtartás, sajnos. A gyerekek miatt sajnálom (3-3 van), mert ha nem ilyenek lennének, gyakrabban találkozhatnánk velük. Anyósomékat sem értem, miért mennek utána szemellenzővel. Mi közel lakunk egymáshoz, hozzánk mégsem jönnek fel, mert mint mondják, ne haragudjunk, ők be vannak fogva a lányuknál, nem érnek rá. Mondtam anyósomnak, neki 2 gyereke van, nem csak 1, és az unokák nőnek. Sokáig csak akkor látták a gyerekeket, ha mi mentünk hozzájuk, de oda nem lehet úgy menni, mert ha nincs ott sógornő, és megtudja, hogy mi az engedélyük nélkül meglátogattuk anyósomékat, már áll a bál. Érdekes egy felállás, pedig értelmes, tanult emberek, de ilyen testvérféltékenységet még sosem láttam. Már annyira belefáradtam ebbe, hogy nincs is kedvem hozzá, se találkozni, se beszélgetni, de sajnos már anyósomékhoz sem sok. Amíg nálunk nem volt gyerek, sokszor összejártunk, elvittem kocsival, ahova kérte, vigyáztam a gyerekére. Addig nagyon szeretett, én meg örültem, hogy ilyen rendes sógornőm lett. De mikor megszületett nálunk is az első, és elvállaltam egy munkát is mellette, és már nem értem rá, azóta utál, kritizál, megjegyzéseket tesz, még a gyerekekre is. Én is sógornő vagyok (bátyám van), és elég furcsa, érdekes nőt vett el, de soha nem teszek megjegyzést, és imádom a kislányukat. Soha nem bántanám meg a gyerek által, hiszen minden anyának az a legsebezhetőbb pontja. Én azt hiszem, már minden lehetőséget kipróbáltam, más nincs, mint a minimálisra csökkentett kapcsolattartás. Ja, és a férjem soha nem jött ki vele, az elején is kérte, tartsam magam távol tőle, de én nem hallgattam rá, hogy majd én összehozom a családot :) Nem sikerült :(