Amikor frissen osszekoltoztetek parotokkal, "anyos" mennyire es mibe szolt bele?

Én nem értem a szitut. Attól, hogy összeköltözöl egy fiúval, miért szól bele jobban az anyós? És pontosan mit jelent a beleszólás? Hogyan keres Titeket? E-mail-ben vagy telefonon?

A telefont ki lehet kapcsolni.

Nem volt jelen..

A mai napig egyébként ha jön elmondja, hogy szerinte ez itt lenne jó, az ot... Stb

Ha kapunk valamit azt gyorsan el is helyezi a lakásban( virág, kép,Csecsebecse) má csak sóhajtok, vagy azt se...majd megvárom míg elmennek, és visszapakklok, ha rendezkedett, ha nem akkor örülök. Megőrülni az esküvőkor őrült meg, nem is értem, már 5 éve együtt voltunk, 3,5 éve éltünk együtt, az esküvőn megbolondult.. Holnap lesz 1 éve, mos kezd rendezősni a viszonyunk..)

A te anyósoddal hogyan lesz, náunk haború nem is lett, csak nehzebben kezelhető lett, amikor már együtt éltünk.

Én ha nem az lenne, hogy 2-3 havonta jönnek, akr nem hagynám, így viszont egyzserűbb nagy levegőt venni, és ráhagyni..

Párszor beugrott csak úgy váratlanul, de megkértk, hogy ne tegye. Próbálta irányítani az életünket, intézkedni helyettünk. A szép azó nem használt, úgyhogy erélyesebben szóltunk. A férjem mellettem áll, ezert könnyű dolgom van. Fontos, hogy ne engedj neki, mert egyre nehezebb lesz leállítani.

A mai napig vannak konfliktusaink abból, hogy próbál beleszólni az életünkbe, de nem hagyom.

Lehet, hogy szívtelen hárpiának tűnök, de van példa a környezetemben, ahol anyóst, vagy épp apóst nem állították le, és a végén ez őrölte fel a fiatalok házasságát.

Nem zárjuk ki az életünkből, de CSAK a fiához mentem feleségül. Ennyi.

Nekem nagyon rossz volt anyóssal a kapcsolatom, de a páromnak is, akkoriban alig várták hogy végre elköltözzön, mert folyton csak veszekedtek. Mikor összeköltöztünk, nem vagyok rá büszke, de nem volt fix munkám, ezt anyósék eleinte nem tudták. Aztán kiderült, na onnantól ment az ugatás, hogy én kihasználom a páromat, hogy élősködök rajta, szerintük elszedem a pénzét, beleszóltak abba hogy hogyan osztjuk be, mondták is neki hogy szakítson velem.

Aztán hálistennek találtam egy fix munkát, és lenyugodtak. Emiatt viszont nem tudtam minden nap főzni, na akkor meg azért voltam lusta dög, hogy mi az hogy én nem főzök minden nap (ilyenkor 2 napra főzök, szóval mégis minden nap kapott főtt kaját a pici fiuk).

Párom eleinte furcsán nézett a főztömre, merthogy az anyja nem így csinálta, na akkor 2 hétig nem főztem semmit.

Szóval nekünk nagyon nehéz volt a kezdet, de engem anyós eleve utált ahogy megismert, nem csak a költözés miatt. Párom végül annyira megelégelte a dolgot, hogy közölte velük, többet nem fog átmenni hozzájuk, ők se jöjjenek hozzánk, és ha egyszer majd gyerekünk lesz, őt se fogják látni. Akkor rájöttek hogy gáz amit csinálnak, és végre nyitottak felém, nagy nehezen, jó lassan, de megszerettek, mostmár látják hogy megállunk a lábunkon, és mivel nagyon megváltozott a párom (felnőtt lett végre), így már eszükbe se jut bármibe beleszólni.

Konkrétan ellene volt, hogy különköltözzünk. Mondta, h úgyse fogjuk bírni és rájuk leszünk szorulva és sajnáltatta magát,h minket is pénzelnie kell majd. Aztán elég jól benézte a dolgot, mert alapból úgy számoltuk, h megélünk az én fizumból és a férjem meg talált 3 napon belül munkát, szóval az ő egész keresetét félre tudtuk tenni már az első hónapban.

Akkor hagyott végleg békén, amikor eljött megnézni az albit és annyira jó helyen volt meg igényes,h nem volt mibe belekötni.

Sosem kértünk tőle egy fillért se, így nem szólhat bele semmibe, csináljuk ahogy nekünk jó. Mondjuk szerencsére férjem jól kezeli, az ő érdeme is, h nincs vita.

Nálunk nagy beleszólás nem volt, hogy mit hova tegyünk, vagy mit hogyan csináljunk. Megkérdezte, hogy szükségünk van-e valamire, ami nekik van otthon, de nekünk nincs esetleg.

2 éve élünk együtt párommal. Anyukája, ha hozzájuk megyünk, akkor kb. egy heti fagyasztott házi koszttal felpakol minket és mehetünk isten hírével :) Én ennek csak örülök, mert akkor kicsit mentesítve vagyok a főzés alól.

Volt olyan "anyósjelöltem", aki állandóan dekorálta a lakást, ha jött (terítőket vett, vázákat, képkereteket, szőnyeget stb.). Megvártam, hogy elmenjen, és a vállalhatatlanabb darabokat összeszedtem és levittem a tárolóba. Ha valamit nagyon hiányolt, azt arra a 2 napra, amíg itt volt visszaraktam, és utána megint elpakoltam. Nem éri meg idegeskedni, mert levetni a szokásokat úgysem fogja. Nem úgy éli meg, hogy veled szemétkedik, hanem hogy a kisfiának akar mindent megadni.