Mit tegyek hogy eltudjak beszélgetni az anyósommal és megtudjam magyarázni a dolgokat amire kíváncsi?
Lassan 1,5éve vagyok együtt a párommal. A kapcsolatunk elején még minden rendesen ment az anyósommal. Tudtunk kommunikálni szépen de kb. 4 hónapja azt kezdte el kérdezni tőlem hogy mit akarok az ő fiától, hogy akarok én a fiával lenni mert nem dolgozok (betegség miatt nem tudok dolgozni és ezt ő is tudja), akkor mit tudok főzni mert a párom exe is azt mondta tud mindent de a végén kiderült hogy semmit nem tudott biztos én is ilyen vagyok úgyhogy majd akkor hiszi el hogy valamit megtudok főzni ha ő látja. Mondott olyat is nekem hogy milyen kapcsolatot akarok úgy a fiával ha ők(anyós, após) nem ismerik az én szüleimet, akkor biztos a szüleim beszélték be nekem hogy beteg vagyok. Többnyire olyankor beszéli ezeket amikor a párom nincs a közelben és a kérdéseire válaszolni se tudok mert nem hallgat meg csak mondja a magét. Mostanában pedig még rosszabb lett mert ha köszönök nem fogadja plusz ha beszélni szeretnék vele akkor elkezd velem kiabálni és faképnél hagy. Após és a párom kiáll mellettem csak már após is mondta hogy rossz neki mert ő hallgatja végig ha a párom és anyós veszekedik. Ha nem vagyok ott akkor mindig panaszkodik a párom előtt hogy ilyen vagyok meg olyan vagyok (inkább példákat nem irnék) és hogy ő elfog velem beszélgetni ha én legközelebb ott leszek. Természetesen ha legközelebb ott vagyok egy szót se szól hozzám. Kezdeményeztem már szépen hogy nyugodtan mondja meg mi a baj. Meghallgatom és elbeszélünk róla. Nem tetszett neki. Legutóljára már odaálltam elé és megmondtam hogy itt vagyok úgyis elakart velem beszélgetni parancsoljon. Ugyebár ez se tetszett. Elkezdett kiabálni és összeveszett a párommal. Szokásosan én vagyok a hibás a szemében a veszekedés miatt.
Nagyjából ennyi lenne. Sértő válaszoktól légyszíves kíméljetek.
Hát, akkor bizonyíts! Főzz/ süss neki(k) valamit ínycsiklandót, akkor már kénytelen lesz elhinni, hogy tudsz főzni, ha ez neki ekkora probléma.
Az meg szerintem baromira sértő és igazságtalan a részéről, hogy nem ért a betegségedhez, és azt mondja, hogy a szüleid beszélik be...Ez azért nagyon durva.
Minden esetre sok türelmet kívánok neked, remélem, rendeződik a viszony.
Anyós egy bunkó. Nem volt neki gyerekszobája.
De legyünk őszinték. Mindenki a legjobbat akarja a gyerekének. Szeretné, hogy könnyen, gondtalanul éljen, hogy családot alapítson, hosszú boldog életet éljen, sok gyerekkel, élményekkel stb. Nyilván ha rád gondol, akkor nem ilyen jövőt lát, hanem lesz a fiának egy felesége, aki rokkant nyugdíjon fog tengődni, valószínűleg egy gyereket sem tud kihordani, meg ki tudja milyen rémeket lát még.
De ezt nem lenne szabad kimutatni, és téged emiatt főleg nem lenne szabad utánia, bántania, mert nem tehetsz róla. Ráadásul a fia egy felnőtt férfi, aki nyilván nem hülye, pontosan tisztában van vele, hogy milyen vagy és milyen veled, milyen lesz veled (legalább is reméljük).
Én a helyedben egyszerűen nem mennék. Hiába fogsz neki sütni, neki annál sokkal nagyobb baja van veled és nem fogja megoldani egy beszélgetés, vagy egy tepsi süti. Mert ha megoldaná, ha lenne ennyi érzelmi intelligenciája, akkor nem állt volna elő ez a helyzet..
Utolsó kommentelőnek
Hát igen 17 évesen nem gondoltam volna hogy egy év múlva már nem lesz 100%-ra normális életem. 27 éves a párom és amikor először találkoztunk mindent elmondtam neki pontosan hogy és mint van, nagyjából hogy leszek évek múlva. Megmondtam neki hogy nyugodtan döntse el akkor se haragszok meg rá ha nem akar így engem. Akkor leszünk barátok. De ő akart engem. Anyós már azt is mondta hogy hát igen az ő fia felnőtt nem szólhat bele az életébe. De azért mégis könnyebb mindig beleszólni. Tudod az a baj hogy én pedig próbálnék a párom miatt tenni ez ellen mert nem akarom hogy állandóan veszekedjenek rajtam. Úgyhogy inkább elmegyek és végigülöm azt a néhány órát apóssal meg a párommal beszélgetve ha ő nem is szól hozzánk.
Nem kell tenned semmit. Te eleget nyitottál felé szerintem. Ráadásul mivel após meg a párod is melletted áll, ezért vszeg tényleg anyós a ludas.
Én hasonló helyzetben vagyok. Nekem is van egy súlyos betegségem. Mi 7 éve vagyunk együtt, anyósék meg bár sosem mondják nem örülnek nekem. Az elmúlt 7 évben sosem beszéltek velem semmiről, max az időjárásról, azt is én kezdeményeztem. Pedig már unoka is van, szóval lenne miről.
Átnéznek rajtam, akkor én is rajtuk. Ha ott vagyok, akkor leülök egy újsággal vagy könyvvel, amíg a fiúkkal beszélgetnek, unokával játszanak, ha meg ők jönnek, én a konyhában szöszmötölök addig, csinálom a dolgom.
Mondjuk nálunk annyival jobb, hogy nincs áskálódás mióta többet keresek a férjemnél, így nem tudják ránkbizonyítani hogy érdekdolog.
Szerintem tedd azt, hogy nézz át rajta, apóssal beszélgess és hogyha sérteget, köszönj el és menj haza. Találkozzatok máshol, aztán ha összeköltöztök, akkor majd hazajár a fia, vagy meghívjátok apóst, neked nem kell találkozni vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!