Mit lehet kezdeni egy alkoholista, büdös, buta apóssal, aki velünk lakik?

Kedves Teréz anya, a korrekt hozzáállás annyit tesz, hogy a másik embert pontosan ugyanannyira figyelembe vesszük, mint saját magunkat. Nem várható el viszont, hogy "szeretet" felkiáltással valaki válogatás nélkül toleráljon minden, és beáldozza magát bárkiért. Magunkat is szeretni kell. Nyugodtan húzd fel magad.

Kérdező, azt csodálom, hogy belementél ebbe az egészbe.

Nem vagyok Teréz anya és csak a kérdező oldalát hallottuk de rendben legyen: az apósa egy szörnyű elviselhetetlen ember (nekem furcsa mert ha olyan szörnyű lenne akkor a fia sem szeretné szerintem).

Megoldás? Mit vársz kérdező hogy mi legyen? Azt mondom türelem már nincs, oké legyen. Azt mondod albérlet nem jó mert nem elég a pénze. Akkor mi marad? Addig uszítani a férjedet az apja ellen amíg ki nem dobja az utcára? Őszintén mondom hogyha szereti az apját és ilyen eset történne akkor a végén téged utálna meg és akkor végül miattad menne tönkre a kapcsolatotok.

Egyébként a 90 ezres nyugdíj nem olyan rossz, 60 ezret nyugodtan elkérhettek tőle, az a jó ha minél kevesebb pénze marad piára.

Nem tudom hol éltek de egyházi otthonba ennyi pénzből betudna kerülni, más kérdés hogy nem hiszem hogy alkoholistát oda bevesznek de nálunk borsodban 90ért államit is találnatok. Én államiba egy embert se raknék be soha mert nem sok jót hallottam róluk.

Esetleg megdumálhatod a férjeddel hogy beszéljen azapjával hogy nem járhat át hozzátok, majd ő megy. Mondjad a férjednek hogy álljon a sarkára és oldja meg ezt a helyzetet. Ne tököljön hanem mondja el neki mik a problémák és mi vár rá ha nem alkalmazkodik. Ha nem akkor adjátok ki albérletbe apósod lakhelyét és abból a pénzből meg a nyugdíjából keressetek neki albérletet.

Bocs ha bántó voltam korábban, nem volt szándékomban. Sajna apósom nemrég halt meg és ő amúgy egy tündéri ember volt alapból és mindenkit hozzá mérek de elfogadom ha a tiéd nem ilyen. Az a lényeg ezt valahogy oldjátok meg de ne veszekedéssel hanem megbeszéléssel. Sok sikert.

Simán elküldném, még akkor is, ha a saját apám lenne, főleg, ha nem is kaptam tőle semmit az életben.

Felnőtt ember, van nyugdíja, olyan életet kap, ahogy élt. Ennyi. Nekem csak a gyerekeim számítanának. Attól, hogy valaki öreg, még tud normálisan élni, gondolkodni.

Teljesen megértem a kérdezőt, én is ilyesmi helyzetben vagyok, de semmi jó tanáccsal nem tudok szolgálni.

Mi a nagyapámmal élünk egy házban, ő is alkoholista, büdös, nem fürdik, nem lehet nála kiszellőztetni, mert akkor ordibál érte. Nagyon sok pénzt eliszik, és ugyanez, mint ott az após, hogy húst hússal a jó neki, semmi más kaját nem eszik meg.

Volt már sokszor kórházban főleg a pia miatt, de mindig visszaesik, anyámék már nem is próbálnak rá hatni, odaadják az utolsó fillért is, hogy menjen el vele a kocsmába. Sokszor nekünk nem marad ételre, mert ami neki kell meg kell venni, különben agresszív is lesz.

Én gyűlölök itthon lenni, de sajnos muszáj vagyok, mert még tanulok. Barátokat nem merek hazahozni, mert a papa mindent összepiszkol, pisiszagú és úgy ül le a kárpitos székre, ruhát nem cserél satöbbi.

Folyamatosan a takarítás megy utána, minden használat előtt a wc-t, asztalt mindent el le kell fertőtleníteni.

Undorítóan viselkedik, főleg ha be van rúgva, magában ordít, pisil a teraszon, semmi kézmosás és úgy nyúl az ételhez.

Sajnálom a kérdező helyzetét. SZankciókat kell szabni a papának, különben ez lesz valószínűleg a ti gyerekeitekkel is, hogy utálnak majd a saját házukban lenni! Szégyellni fogják a barátok előtt, és az sem egészséges, ha ezt látják. Sajnos én ezt láttam, az alkoholizmust szinte az egész családomban. Kívánom, hogy sikerüljön valahogy megoldanotok.