Csak addig amíg pici. Hogyan reagáljam le?
Anyós a lányom fél éves kora óta nyüstöl, hogy hadd legyen nála pár napig.
Nyolc hónaposan volt nála kb hat órát, püffedtre sírta magát, akkor nyugodott meg, amikor az apja érte ment.
Legközelebb másfél évesen próbáltuk, nyomásra, három óra volt csak, de hasonlóan reagált.
Ekkor leültünk négyesben és megbeszéltük, hogy oviig jegeljük a témát, mert a lányom egyértelműen túl kicsi ahoz, hogy a szülei nélkül legyen
Még a 3. szülinapján (okt) azt mondta, hogy jajdejó, most talán hajlandó lesz maradni, de pl karácsony előtt már lemondta holott megbeszéltük, hogy míg fát díszítünk, addig átvisszük. Hát last minuteban sikerült a kishúgomra "passzolni". Akkor azt mondta, hogY majd a nyáron, hiszen akkor lesz hová elmenniük, nagyis nyaralásként.
Eljött q nyári leállása, nem is én kérdeztem rá, hanem a férjem. Én már jegeltem a témát, gondolván, majd szól. Nem szólt, pedig a gyerek füle hallatára mondta.
A férjem és anyós párja együtt voltak valami rendezvényen, ahol a fickó elmondta, hogy anyós azon nyafog neki, hogy ő már mihez kezdjen egy négy évessel, ő akkor akart unokázni, amíg babakocsis, meg elég a szájába rakni a cumisüveget és tologathatja a városban.
Oké, elfogadom, de akkor minek mondogatta a gyereknek?
Ráadásul sikerült egy elég durva konfliktust is összehoznia.
Azt mondta a lányomnak, hogy majd ő elviszi a kistesojat sétálni (25hetes vagyok) és akkor majd "anya és apa tudnak veled játszani".
Erre a kislányom itthon leveszekedett velem, hogy ő gyűlöli a kistesojat, mert a mami csak őt szereti, a lányomat nem, mert vele nem akar lenni. :(
válasza:De szoktattuk. Miután biztos volt, hogy megmarad a baba, meséltünk róla, arról is hogy milyen lesz, elővettük a babaalbumát, meg az ultrahang fotót mutattuk. Nagyon várta, kérdezgette, hogy mekkora, mocorog-e, mikor már érezhető volt, fogni akarta a hasam folyton. Meg az állandó kérdés, hogy mikor jön már ki, mert ő neki akarja adni a nyuszijat, tigrisét, meg akarja simizni, ffésülni, stb.
Most meg nem, mert a mami caak őt szereti.
válasza:1, Egy 8 hónapos gyerek nem fogja magat csak azert "püffedtre sírni" mert nincs ott az anyja, apja.
2, Másfél évesen, ha elmondod neki, hogy most a mamanak lesz egy kicsit, jót játszanak, akkor nem fog sírni. Persze ehhez kell, hogy érezze a bizalmat a részedrol is.
3, Ha folyamatosan negatívan állsz a nagyszulohoz, evidens, hogy inkabb nem kivan a gyerekkel maradni.
4, Értelmes ember valoban kis korától próbálja a gyereket társasághoz, szulo nélküliséget.
5, Ha beszéltél bolna a gyerekeddel a kistesorol, akkor nem sokkolta volna a mama megjegyzése.
válasza:Ugyanezt az én szüleimmel is, és apóséknál is előadta.
Ha ott voltunk, nem kellettünk, csak néha ránknézett, és ha tudta hogy megvagyunk-e. Amúgy bárkivel elvolt, elmotyolt, de ga eszébe jutottunk és nem voltunk meg, akkor a jóisten sem vigasztalta meg.
Édesanyám szerint a nővérem volt ilyen. Én ezt pont nagymamámmal adtam elő. A bátyám édesapánkkal. Egyedül a húgom volt szinte sokkolóan önálló.
Aztán a közösségbe kerülés után egy csapásra megszűnt az adott probléma. A lányunknál is ez volt a mérföldkő. A beszoktatas alatt két napig nem lehetett az ajtóból se elvinni, pénteken meg az óvónőnek kellett kihoznia a teremből mert hazajönni se akart.
Szóval az alapvető viselkedése volt ilyen.
válasza: válasza:Hát itt két dolog lehetséges:
1. Nyugisan, lassan-lassan, időt hagyva a nagymamának szoktatod a gyereket és a mamát össze. A mama piciként nem lehetett a gyerekkel, most meg pánikol attól, hogy mit kezdjen vele. (Arról nem írtál, hogy esetleg mennyit volt a mama a gyerekkel, míg te is a közelben voltál - mondjuk végezted a háztartást és a mama vigyázott a gyerekre. Vagy ilyen nem történt?)
2. A mama nem akar az unokára vigyázni. Erre példa az én anyósom. Anyósomnak két fia van, nekem az első gyerekem kisfiú. Nem vigyázott rá soha, nem azért mert nem engedtem - egyszerűen "nem ért rá" , szóval volt kifogás ezerrel. Amikor terhes lettem a másodikkal, és kiderült, hogy kislányom lesz - folyton telefonált, hogy milyen jó lesz amikor megszületik a "lánya", mert egész életében kislányt akart és csak fiai lettek és hogy mennyire fogja szeretni a gyereket! (Ki tudja hogy érezte magát ezektől a mondatoktól a fia). Aztán megszületett a kislány. 3 éves és a 3 év alatt kb 3x látta és összesen (nem túlzok!!!!) 1-2 órát töltött vele a 3 év alatt.
Lehet , hogy a ti nagyitok is ilyen.
Ha mégis nem lenne ilyen, akkor amikor a kicsit viszi, megmondhatod neki, hogy "a pici nem marad a nagy nélkül, emlékszik anyuka, hogy a nagyobbik is mennyit sírt ha nem voltunk körülötte" - és mindkét gyereket vigye, ha akarja.
Hát laktunk is együtt.
Az első három hónapban volt az hogy szinte csak minket ismert.
Szülés után anyukám és a két anyósom egy egy hétre eljöttek segíteni, aztán a férjem maradt két hetet.
Utána költöztünk, átvertek minket az albival (abba a városba mentünk amelyikben a kérdésben szereplő anyós is lakik). Kb egy hónapot nála laktunk nála, aztán két szinttel lejjebb, kb négy hónapig.
Utána volt az ominózus hat órás bőgés, mert költöztünk tovább, és addig anyósnál volt a pici. De még mindig ugyanaz a város.
Aztán nagymamám halála után költöztünk 25kmrel odébb, saját házba. Abba a faluba, amibe felnőttem.
Hazugságon mi kétszer kaptuk. :(
Egyszer már két héttél előre elkérte a gyereket, egy hétftől keddig.
Nekem pont szabadnapom volt aznap, de mondom ok, a gyerek úgyis várja. Hétfőn szépen összepakoltam a motyoját, már mentünk a vonatra, mikor hív, hogy mégse mertaz élettársa apja rosszul van, megy hozzá.
Hát mondom, sebaj, jobbulást, aggódtam is egysort, a gyereknek előadtam, hogy most csapunk egy görbe napot, és séta közben megesküdtem volna, hogy anyóst láttam. Még a gyerek is szólt, hogy ott a mama!
Aztán egy jó hónap múlva találkoztünk az élettársával én meg megkérdeztem tőle, hogy jobban van-e az apja. Hát nézett rám kérdőn, hogy miről beszélek.
Másodjára viszont mi kértük. Fontos lett volna, mert a főnök kitalálta, hogy mégis kinyitunk munkaszüneti napon, a férjem meg addigra felírta magát túlórára. Ez derült ki hétfőn. Aznap hívta fel a férjem anyósomat, hogy ez meg ez van, ő hattól én fél kilenctől dolgozom, ovi nincs, bevállalja-e. Igent mondott.
Az én anyukám nem tudta vállalni, mert elutazott (nagynéném szült, ment segíteni).
Megkönnyebbültünk, hogy na nem kell bébiszitter után futni.
Csütörtökön délután ötkor hívott hogy mégse jó, behívták túlórázni délutánra Végül a kedves szomszéd néni kisegített mondván úgyis nála lesz mind a hat unokája, egy hetedik gyerek is befér.
Aztán itt is lebukott hogy nem volt dolgozni, mert összetalálkozott a férjemmel g
Engem az dühit, hogy mondja a gyereknek, hogy viszi, nála alszik, ide-oda mennek. Aztán én vagyok már néha a gyerek szemében a szemét.
Most a kistesó ügyben már nálam is betette a kaput, mert a lányom nem érti, hogy a mama őt miért nem viszi, bezzeg a kistesót igen.
Szóval durván féltékeny lett.
Amúgy két-három hetente találkozunk, a gyerekkel hetente háromszor biztosan beszél telefonon. (ingyen hívom őt, szóval ő megcsörget, én meg visszahívom, és pár mondat után kéri a gyereket)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!