Anyós-gyerek-kutya konfliktus. Mit tegyek?

Anyósoméknak van egy anno viadalokra tenyésztett kutyájuk. Nekünk pedig egy 8 hós lányunk. A kutya meglehetősen kiszámíthatatlan, az évek során több példa volt arra, hogy a családnak nekiment, elborult az agya,stb....nem is értem miért van még meg. Így eléggé féltjük tőle a lányunkat. Egy kerti sütögetés alkalmával a kutya a fejét leszegve vészjóslóan ösztönzött arra, hogy lányommal a karomon iszkoljak vissza a lépcsőn. Ebből ők semmit nem vettek észre, kedélyesen szórakoztak. Ezután nem mentem le többé, főleg hogy terhesen is igencsak furcsán viselkedett velem, és támadólag közelített, így már akkor sem bíztam benne. Következő alkalommal kértük hogy zárják be a kutyát arra az időre, és akkor Anyósom teljesen megváltozott, védte a kutyát, húzta a száját miatta. Majd rövidesen a férjem tisztázta vele az ezzel kapcsolatos félelmeinket, amire a válasz az volt, hogy jó, akkor nem lesz több ilyen főzőcske. Miért nem az volt a válasz, hogy persze, természetes, arra az időre bezárjuk?? Vagy neki nem hiányzik a családdal a kerti buli? Sógornőméket szinte minden hétvégén hívják, persze nekik nincs gyerek, csak a kutyájukat viszik. Minket azóta egyszer sem hívott. Ennek 4 hónapja. A gyerekhez jön, meg minden, de ebből a szempontból úgy tűnik fontosabb hogy a kutya rohangálhasson, mint az, hogy a picit ne harapja meg. Pedig nagyon türelmesen, és észérvekkel alátámasztva magyarázta el neki a párom, hogy miért kérjük erre. Ilyenkor mit tennétek?