Tényleg én vagyok a gonosz?

Feltételezem azért válaszolt a gyerek így ("ne gyere be a szobámba"), mert 20 évesen már nem illik úgy viselkedni, mint ha 8 éves lenne az ember.... Szerencsére a gyerek ezt tudja.

Mit lehet egy ilyen kijelentésre mondani, hogy "megyek ellenőrizni a 20 éves !!!! gyerek(ek) szobáját?! Még jó, hogy azt mondta, hogy ne gyere be! Teljesen megértem, részeg volt a mama, vagy mi a gondja? Nem az intelligencia megtestesülése ez a viselkedés. Gondolom azon is nagyon csodálkozhat, hogy nem imádják az unokák, még ha bútorokat vesz sem.

Azt a mondatát nem is minősítem, hogy neki joga van mihez és miért - egy ilyen természetű embertől miért fogadtok el segítséget?

Szerintem annak az embernek, aki elmegy vendégségbe (mégha a gyerekéhez megy is) és ott nem képes a házigazda családjának minimális tiszteletet sem adni, értem ezalatt, hogy ellenőriz (a más lakását) meg félretol embereket neki nem tetsző helyekről, annak egész nyugodtan lehet ilyen stílusban válaszolni, mert mást úgysem ért - a viselkedése alapján.

Ne fogadjatok el tőle semmit, akkor nem kell kötelezően hálálkodni, aztán gondolkodhat, hogy hogyan lehet azt elérni, hogy az unoka szeresse a nagymamát!

Igazad volt.

Figyelmetlenül olvastam, azt hittem, a fiú szobája elé álltál-írtam volna, hogy legalább te melléállsz. :)

A ti szobátokhoz aztán meg végképp semmi köze.

A párod mit csinált eközben?

Teljesen jogos volt. Nehogymár, röhej...

De mit ellenőrzött? Hogy takarítasz-e rendesen?? Vagy mit akart?

Gyerekek, tessék azonnal lecserélni a bútorokat!

Komolyra fordítva a szót:

a mama nem tudja feldolgozni magában, hogy a gyerek (a fia) kirepűl a fészekből és önálló életet kezd valaki mással (feleség, élettárs, pótanya). A 20 éves unoka nagyon nem esett a fejére, és meg tudja magát védeni. És te is meg tudod magad védeni. Ha a szülő bútorokat vásárol a nagykorú gyerekének, az még nem jogosítja fel arra, hogy a szobákba kérés nélkül bemehessen. Ezzel jócskán megsértené a magán szférát. Ha valaki nem tudja, hogy hogyan kell helyesen viselkedni, akkor meg kell mondani neki. Akár mama, akár nem az illető. Azt gondolom, le fog higgadni a mama, és akkor lehetne egy nyugodt beszélgetést kezdeményezni vele. Ha nem látja be, hogy a ti magánéletetekhez nincs köze, akkor muszáj lesz ritkítani a találkozásokat. Nem kell őket meghívni, ha a mama így viselkedik. Én talán nem állnék az útjába a mamának, ha nálunk próbálna a hálószobába bemenni, de attól kezdve nem engedném a lakásunkba, és meg is mondanám neki, hogy miért. Csak ha akzeptálni tudja a ti magánéleteteket, akkor szívesen látott vendég.