Vajon miért nem kedvel az anyósom? Ötleteket várok.

Köszönöm az eddigi válaszokat, igyekszem reagálni.

1. Függetlenek vagyunk tőle minden tekintetben, mindig is azok voltunk.

2. Nem tudom tőle megkérdezni, mert nem nagyon van olyan helyzet, amikor ezt megtehetném. Nem vitázik velem nyiltan, nem bánt engem, csak érzem (tudom), hogy nem kedvel. Pl. Hívjuk, hogy jöjjön el hozzánk és mond egy kifogást (egyértelműen az), de erre nem mondhatod, hogy márpedig tuti nem is érzed rosszul magad, csak engem nem kedvelsz. Erre úgysem vallaná be. (Ez csak egy példa a sok közül.)

3. Igen, elképzelhető, hogy nem vagyok neki szimpatikus. Ezzel nincs is baj. Az a baj, hogy ez rányomja a bélyegét a családi életünkre. Mármint a tágabb családdal való kapcsolatunkra. Nem nekem rossz anyós. A férjemmel nem törődik annyit, mint a többi gyerekével és a gyerekünkkel nem törődik annyit, mint a többi unokájával. Ez nekem fáj és egyértelműen azért van, mert engem nem kedvel. Mi szeretnénk sokkal több nagy családi programot, akár vele, akár a férjem testvéreivel és családjukkal, de ezeket is leépítette, de úgy, hogy sokszor csak mi maradunk ki mindenből.

4. Ezt nem tudom. Végülis nem kellene irigykednie, neki is van párkapcsolata.

5. Senki nem tökéletes, én sem. Ha mégis az vagyok a fiának akkor egy normális szülő ennek örül. Nem hiszem, hogy alapból rosszat kívánna a fiának, szerintem őt nagyon szereti.

6. A fiának jó vagyok, de ezzel nincs vége a történetnek. Persze ez a legfontosabb, de a 3. pontban írtak miatt nem bánnám, ha vele is jó lenne a viszonyom.