Lanyok ti hogy alltok az anyos jeloltel?

Ezt nem neked kell lerendezni vele, hanem a párodnak. Te úgyis csak az a cafka leszel számára, aki elveszi tőle a drága kicsi fiát, bármit is csinálsz. Nálunk egyszer lehülyézett az anyósom a párom füle hallatára alaptalanul (nem úgy ízesítettem a levest, ahogy ő szokta, és szerinte a fia csak úgy szereti, ahogy ő sózza. Én meg mondtam, hogy több mint egy éve így is megeszi). A párom nem reagált semmit, úgy tett, mintha nem is halotta volna. A férjemet azonnal kidobtam a lakásból, hazaküldtem anyucihoz. Aztán persze azzal jött haza, hogy helyretette az anyját, mert végre megmondta neki, hogy el kéne fogadni azt a természetes helyzetet, hogy a gyerekek egyszer kirepülnek a családi fészekből és saját családot alapítanak. És ez nem azt jelenti, hogy elveszítik a gyereküket. Azóta se lett fényes a viszony, de az anyósom legalább egy kicsit visszavett a nagy arcából.

A párodnak kell elfogadtatnia téged, kiállni érted és úgy viselkednie az anyóssal, hogy megértse: nem veszíti el a fiát, de az a normális, hogy a fia megházasodik, családot alapít, saját életet kezd.

Úgyhogy szerintem elsősorban a pároddal beszélj erről.

Mi 5 éve vagyunk együtt, saját lakásban.

2010 augusztusában volt egy vita az anyósjelölttel, mivel én esti gimnáziumba jártam akkor, és még nem volt érettségim.

(Szüleimnek a mai napig sincs érettségijük, suli után elmentek dolgozni és családot alapítottak, felneveltek minket...nem lettünk se trógerek, se drogosok, se kur-vák... )

Szóval az a nő a beszólásaival nem csak engem alázott meg ezzel, de a családomat is. Mintha mi barlanglakók lennénk.

Párom öccse egyébként ugyanott végzett estin ahol én, csak korábban.

Ráadásul az öcsi füvet terjesztett, meg hasonlók.

Évek óta nem találkoztunk anyóssal.

30/n