Mi a jó anyósviszony titka?

Erre nincs tuti recept, attól függ te és anyós milyenek vagytok, ha nagyon mások, akkor csak a ritka találkozás segít szerintem.

Nekem két anyósom is van. :) Az egyiket imádom, olyan mint anyukám és egy barátnő egyben (ő a mostoha) az igazitól viszont megőrülök, ő akaratos, mindent jobban tud, stb.

Miért neheztelsz rá?

Amúgy szerintem az alap, hogy mindkét félnek elég intelligensen kell a másikhoz állnia. Tehát te amúgy hiába próbálod fenntartani a jó viszonyt, ha a másik fél nem elég okos ahhoz, hogy azt nézze, a fiának mi a jó.

Nálunk jó a viszony anyósommal, megtanultuk azt, hogy mindketten fontosak vagyunk a férjemnek (fiának). Anyósom megtartja a 3 lépés távolságot, ha tanácsot kérünk tőle, segít, de nem avatkozik bele az életünkbe. De ugyanígy én is partner vagyok szinte bármiben, pl. ha a férjemnek telefonál, hogy menjen át segíteni neki valamiben hétvégén (nemrég volt rá példa, mert festés volt náluk), akkor nem duzzogok, hogy a férjem fél napra eltűnik hétvégén. De ilyen ritkán van, mert anyósom tiszteletben tartja, hogy a férjemnek családja van.

Miért neheztelné rá?

Ő is biztos imádja a gyermekét.Én anyós vagyok és meny is voltam. Az anyósom erőszakos nő ezért nem osztottam meg vele semmit. Kapcsolatunk a hűvös udvariasság keretei között mozgott. A menyem aranyos nem akarok rájuk telepedni, hagyom, hogy Ő közelítsen ameddig neki tettszik. A kapcsolatunk jó. Fontos, ha valamit szeretnénk elérni vigyázni kell, meg lehet mondani, csak ne legyen sértő, mert az pont az ellenkezőjét éri el. Egyébként, ha normális a viszonyotok sokat tud segíteni az unokák nevelésében is. Sok sikert hozzá!

Az én anyósom elvárásai szerint, (ahogy a viselkedése alapján látom):

- ha mindenben egyet értesz vele, és mindenben kikéred a véleményét

- ha elviseled, hogy beleszól a magánéletedbe, és mindent mindenkinél jobban tud

- ha naponta átjárkálhat hozzánk, órákat pletyizni, szomszédokról, a párom testvéreiről, és mi ehhez jó képet vágunk, és bőszen bólogatunk

- ha elviselem, hogy a páromat még mindig úgy kezeli, mint egy 12 évest

Szerintem:

Szerintem úgy lehet jó kapcsolatot kialakítani az anyóssal, ha legalább minimálisan passzol az értelmiségi szintje a két embernek, megtalálják a közös témát, és úgy viszonyulnak egymáshoz, mint két barát. Nem kell egyiknek sem se..et nyalnia, elég a kölcsönös tisztelet..

Ne szülj neki unokát:D

Viccen kívül, nálunk ez lesz egy mérföldkő, úgy érzem. Imádom anyósomat, csodálatos ember, aki a gyerekeiért él, és nem is az a beleszólós típus. Én azt látom rajta, hogy az imádott gyerekeivel szemben is képes a pártját fogni a párjuknak, ha annak van igaza.

De most hogy jön az unoka, nagyon gyorsan elérte, hogy átértékeljem a kapcsolatunkat. Konkrétan csak javasolta, hogy a kutyáimat többé ne engedjem be a lakásba, na nekem meg egyből a gyenge pontomra tapintott ezzel. Ja, már ott kezdődött a baj, amikor megtudta, hogy terhes vagyok, és azt mondta, hogy kell a gyerek, hogy az ember életének legyen értelme, én meg azt mertem mondani, hogy az én életemnek eddig is volt értelme, mert a kutyáim is az életem értelme meg a férjem (a saját fia) is az életem értelme. Erre megbotránkozva azt mondta, hogy így már ne beszéljek, ha terhes vagyok. Na nekem ez meg gyenge pontom, mert a falra mászok azoktól a fajta nőktől, akik terhesen belerúgnak a macskába, mert jajatoxoplazmózis, meg bedugják a kutyát a menhelyre...Na mindegy, aztán jött a javaslata, hogy hova tegyem a kutyákat, ha meg lesz a gyerek és egy kissé morcosan válaszoltam neki, amitől meg egy kissé fagyos lett a hangulat. Azóta nem találkozom vele olyan örömmel. Pedig amúgy tényleg nagyon szeretem. Messze lakik egyébként és évekig arra vágytam, bárcsak közelebb laknánk, de utóbbi időben már kezdek örülni a távolságnak. Nincs nekem kedvem ahhoz, hogy azt éreztesse velem bárki is, szar anya vagyok azért, mert imádom a kutyáimat is. Most azon imádkozom, hogyan tudnám elérni, hogy legalább 5 anyósmentes napunk legyen, miután hazajövök majd a kicsivel a kórházból. Szeretném nyugiban összeszoktatni a kutyusokkal az új családtagot és esküszöm, elapad a tejem, ha eközben anyósom ott fog fölöttem állni. És amúgy is, az első 5 napot szeretném csak a férjemmel, a picivel és a kutyusaimmal tölteni.

Ezt leszámítva minden nap beszélünk telefonon és örülök a hívásának, mert érzem rajta, mennyire izgul és várja az unokát és örülök neki, hogy a gyerekemnek ilyen nagymamája lesz, mert nekem is volt egy ilyen nagymamám, és talán azért is szeretem annyira mégiscsak az anyósomat, mert mindig a Mama jut eszembe róla.

Eddig azt gondoltam, jóban vagyunk vis úgy tűnt, bár 334km a távolság, mikor találkoztunk jó volt minden, ahogy telt az idő feltűnt pár dolog, mondtam is Páromnak, Ő megnyugtatott nagyjából.

Tavaly karácsonykor is volt egy számomra fura beszélgetés, amit nem tudtam hova tenni, ezt is megbeszéltem Párommal, hisz jobban ismeri. Elfogadtam, igaz furcsálltam így is, míg nemrég meg akarta fúrni a kapcsolatunk, ekkor elgondolkoztam és ahogy többet beszéltünk, vagy mesélt Párom, rájöttem még sem lehetek annyira szimpatikus neki, mint mutatta.

Mindig szívesen mentem hozzájuk, de már nem tudom hova tenni azt, amit kapcsolatunk elejétől mondott és tett. Azóta még nem találkoztunk így fogalmam sincs mi lesz, ha ismét megyünk.

Szóval még nekem is új, ez a helyzet, eddig még nem jártam így, volt már anyósjelöltem, az más volt. Azt hittem/gondoltam Ő más, és jobb, vagy csak annak mutatta magát?!

Akkor mi lesz később?..

Remélem idővel csak jobb lesz.

Esetleg próbáld meg más szemmel nézni, lehet nekem sem ártana. :) Ha többet tudnál beszélgetni és jobban megismernéd.

kérdés, hogy miért neheztelsz rá.

nekem lenne okom, hogy ne legyek túl kedves viszonyban anyóspajtival, párszor elég csúnyán belegázolt a kis rózsaszín lelkembe, úgy hogy szerintem fel sem tűnt neki. ennek ellenére nincs bennem harag, megbocsátottam, mert ha fújnék rá, az is csak engem mérgezne lelkileg.

tisztelem benne a párom édesanyját, és úgy alapvetően rendes nő, csak néha elkapja valami az agyát és mond furcsa dolgokat.

elég ritkán találkozunk, nem akaszkodik ránk, bár azt igényli hogy a párom gyakran látogassa. erre egy rossz szavam sincs, nekem is fontos hogy igényeim szerint tarthassam a kapcsolatot anyukámmal. nem lakik se messze, se túl közel :)

ha épp haragszol a jóasszonyra, akkor mindig gondolj arra, hogy neked hogy esne ha a párod gondolná ugyanezeket a te édesanyádról.

Nem biztos, hogy jóviszony lesz köztetek. De ez teljesen normális. Gondolj bele, nem vagy jóban az egész világgal...

Ő is egy ugyanolyan másik felnőtt, mint bármelyik másik az utcán. Annyi, hogy őt kötelezően megkaptad a közeledbe. De az nem azt jelenti, hogy jóviszonyotok lesz, barátság stb. csak az, hogy folyton ott lesz a környzetedben. De nem is kötelező, hogy jóviszonyotok legyen. Vagy hát lehet az is jóviszony, hogy karácsonykor és húsvétkor mosolyogtok egymásra, amúgy meg le se szarjátok a másikat. De másnak meg csak az a jóviszony, ha olyan, mintha lenne mégegy anyja.

Ha konkrét problémáid vannak, akkor arról írj, mert így általánosságban ennek semmi értelme. Mindenki más, a helyzet is más, és más a megoldás.