Férjed, párod anyukájának és párod testvérének például nővérének szabad bejárása van a ti otthonotokba?

Kulcsuk nincs, mert minek? Ha majd elmegyünk hosszabb időre, és adok kulcsot anyámnak, hogy öntözze meg a virágokat vagy valami, akkor mondjuk nem hiszem, hogy visszakérem csak azért, hogy ne legyen neki. De ő nem is élne vissza vele. Jönni, akkor jön, amikor akar, de értelmes ember módjára mindig telefonál, hogy otthon vagyok-e és feljönne csak úgy, vagy pisilni, vagy menjünk valahova stb. Ő szokott csak beugrani is, hogy hoz valamit, vagy bent van a városban és akkor telefonál, hogy ha alkalmas és itt van, akkor már beugrik ezért vagy azért, vagy megy valahova és megkérdi megyek/megyünk-e és akkor felvesz minket stb. Úgy normálisan, bizalmas viszonyban vagyunk. Nem mint az idegenek, de nem tekinti átjáróháznak meg sajátjának a lakásunkat.

Anyósék csak és kizárólag úgy jönnek, hogy az egész pereputty jön, és családi rendezvényt várnak el, három fogásos étkezéssel. Szerencsére ritkán. Mondjuk ők messzebb is vannak. Régen laktunk velük egy utcában, na az elég szar volt, mert sose kérdezték meg, hogy alkalmas-e, hanem verték az ajtót, hogy "most azonnal". Meg sógornőm játszott olyanokat, hogy beült délután háromkor hozzám, meguzsonnázott, és este nyolckor még kivárta míg a rendelt pizza megérkezik, megette a felét és aztán hazament fél tízkor... Vagy ha főztem, akkor abból vacsorázott, aztán még meg is kért, hogy csomagoljak már. Neki egy időben rendszeres volt, hogy 5-6 órákra a nyakamra ült és nem vette a lapot, hogy amúgy én erre nem érek rá.

A férjem családjáé a ház amiben lakunk. Soha senki nem zaklat. Ha éppen akkor jönnek amikor nem érek rá, akkor udvariasan, de elküldöm őket. Mert általában hozzám jönnek látogatóba és nem a férjemhez. :) Amúgy általában jelezni szokták, ha jönnek. Nincs kulcsuk a lakáshoz.

Látszatra úgy néz ki a kapcsolatom a férjem családjával, mintha én lennék közelebbi hozzájuk.

Ha valami problémám van, akkor velük szoktam megbeszélni és nem a férjemmel, vagy a saját családommal. Valahogy úgy hozzám nőttek.

Ennek ellenére nem rendelkeznek kulccsal a lakásukhoz és tiszteletben tartják a magánéletemet.

Anyósom a szomszéd :)

Sosem jön át, csak, ha hívjuk. Mi szoktunk átmenni naponta többször. ( sőt, 3 éves lányom közölte vele, mikor mondta a Mama, hogy átmegyek veled, hogy: Mama, te csak karácsonykor jöhetsz át! ) :D

Szüleim jöttek egy időben túl gyakran ( a megbeszélt idő előtt fél-1 órával), aztán szépen elküldtem, hogy majd időre jöjjön vissza.

Ennek egyszerű oka van: Pici a lakás, anyám épp akkor állított ide, mikor párom aludt, vagy készült vissza dolgozni. Anyám pedig szokás szerint mondta a magáét, még a wc-re is követte páromat, vagy a hangos szövege miatt felébredt. Illetve kajaidőben, amikor nem számítottunk rá, így meg sem tudtuk kínálni. :O

Senkinek nincs kulcsa a lakáshoz. Ha valaki jönni akar, jelezze, és úgy intézzük, hogy itthon legyünk. Ja, de... párom unokatestvérének van bejárati kulcsa (mert anyósom nem veszi észre, ha csenget, mivel nagyot hall, így nem tudná beereszteni.)

Anyám ide szokott jönni pár napra, anyósra vigyázni, akkor az én lakáskulcsomat kapja meg, de természetesen vissza is adja. ( amúgy nem szeretem, ha idejön, mert minden meg van változtatva, de ha nyaralni akarunk, ezt el kell viselni ) :(

Soha,ismétlem,SOHA nem gondoltam volna,hogy kulcsot kéne adnom anyámnak,vagy anyósomnak.

Sőt,szerintem mind aberrált,beteg állat,aki beengedi őket a saját intim szférájába.