Mit kellene tennem?

10 éve vagyunk házasok férjemmel. Mivel édesanyja özvegy, így megegyeztünk, hogy nem hagyjuk egyedül, ideköltözök a esküvő után. Így is lett. Már az esküvő előtt sejtettem, hogy ez nagyon nem jó ötlet, de bíztam abban naivan, hogy mégis jól fognak működni a dolgok. Ideköltözésem előtt kb. 1 évvel kezdődtek a veszekedések, amikor elbocsátották a munkahelyéről anyósom és akkor nagyon megváltozott. Esküvőnk után eldurvult a helyzet, amikor rájött, hogy "elvesztette" a fiát, illetve az irányítását. Évekig folyamatosak voltak a veszekedések, az idegösszeomlás szélére kergetett. Néhány évig a felszínen elcsitultak a hullámok, élhető volt az életünk. Amióta megszületett a babánk, sajnos újra nagyon rossz lett a helyzet. Nem is igazán veszekedések miatt - bár az is előfordult -, hanem azért, mert reggeltől délutánig ugye nem dolgozok, hanem a babával töltöm az időt = egy fedél alatt anyósommal.

Én nagyon kerülöm a veszekedéseket, sosem mi kezdeményeztük ezeket. Csak nyelem a békát. Biztosan nagyon megváltozott a viselkedésem vele szemben, amióta elkezdődtek ezek a balhék, de sosem voltam tiszteletlen stb. Elvárná tőlem, hogy mintha mi sem történt volna, kedélyesen cseverésszek vele. Ezt nem teszem. A napi dolgokra szorítkozva persze néhány mondatot váltok vele, de ennyi.

Nagyon sokszor gondoltam rá, hogy elhúzok innen, már csomagoltam is. De biztos vagyok benne, hogy a férjemet teljesen kikészítené - mert persze jönne utánam - és arra menne rá a házasságunk. Nem akarom, hogy a férjemmel megromoljon a kapcsolatunk, ő és a fiam a mindenem. De így meg én csavarodok be. Mi itt a megoldás? :-(