Elegem van a férjem szüleiből és félek, hogy a házasságunk is rámegy erre. Hogyan rendezzük ezt a helyzetet, hogy végre nyugtunk legyen? Hogyan próbáljuk ezt megbeszélni velük?

"Ki kérte, hogy 57 ezerből éljenek meg? esetleg próbáljanak meg dolgozni és segítsenek a saját helyzetükön. Teljesen más helyzet lenne, ha csak átmeneti időről lenne szó, vagy tartós betegségről, akkor az ember erőn felül is segít, de nem akkor, ha két ember a hátralévő életét úgy tervezi, hogy a fián és annak feleségén élősködik."

Azt nem tudod, hogy miért ennyi a jövedelmük, és igencsakkétlem, hogy "ÚGY TERVEZTÉK", hogy így élnek. Vidéken - föként kisebb helyen nincsnek munkahelyek, föként nem idösebbeknek. A fiatalok még képesek 12 órákat dolgozni, az idösebbek viszont rövidesen belebetegednek, megrokkannak, ezért fel sem veszik öket. A "kutyasétáltatás, takarítás, stb" vidéken gyakorlatilag nem léteznek, mert az emberek 99%-a örül, ha valahogy elboldogul a fizetéséböl, és ilyenekre nem jut.

"Érdekes, hogy egyre több az ilyen jellegű kérdés, csak az érdekelne, hogy ezek az emberek mit csináltak egész életükben, hogy ilyen helyzetbe kerültek."

Pl. egész életükben minimálbérre voltak bejelentve vagy feketén dolgoztak, mert másként nem veszik fel a munkáltatók öket. Az, hogy utána idösen semmi nyugdíjuk sem lesz, nem érdekli a munkáltatókat!

Emellett azt sem tartom kizártnak, hogy a szülök betegek, mivel itt egy igencsak rosszindulatú feleség az, aki kérdez. Ha a saját szüleiröl lenne szó, akkor valószínüleg egész másként lenne a helyzetük feltüntetve.

nem válhatsz el a férjedtől csak azért, mert anyós-após az idegeidre megy. Próbáld megérteni a férjed, elég nehéz helyzetben van, inkább támogasd! Mégis csak a szülei!

Megmondom őszintén, hogy én nemtudom pontosan, hogy mennyit ér 57 000 ft, mert más országban élek, de ahogy az előzőeket olvastam, elég kevés.

Csak azt tudom tényleg javasolni, hogy határozzatok meg havonta egy fix összeget, amit tudtok adni!

Persze, tényleg jobb várni a sült galambot, mint valahogy megpróbálni tenni a helyzet javulásáért. Ülni kell a kanapé tetején 50 akárhány évesen, és várni, hogy valaki tejeljen nekik, mert ők életképtelen fiókák, és csak a csőrüket tátogatják. Pont ennyi, amit két ilyen korú ember elérhet az életben...nevetséges. És itt szó nem volt arról, hogy nem önhibából, ideiglenesen vannak megszorulva, mert akkor a kérdező sem lenne ennyire kétségbe esve.

A válaszok többsége alapján mit tehetsz, kedves kérdező?

1. Költözzetek össze, és tartsátok el őket, amíg ki nem halnak. Ez esetben legalább a lakásuk kadásából jöhet be egy kis plusz pénz, már ha sikerült nekik egy élet alatt legalább ennyit összehozniuk.

2. Ignoráljátok őket, haladjatok az életetekkel, meg fogják oldani valahogy. Nektek ki segítene, ha valamelyikőtök munkanélküli lenne és tartósan nagyon kevésből kellene kijönni? Az ilyen időkre nem gondoltok, vagy hogy csak szimplán az előrelépéshez is pénz kell? Na, akkor ki segítene nekik, ha alólatok is kimenne a talaj?

3. Ha nincs más megoldás, szeded a sátorfádat, a férjed majd eltartja őket, és legközelebb nem házasodsz be egy pénznyelő családba.

Igaza van a 10-esne, nem is tudom, miért javasolják itt az anyagi gondok megoldására a kertészkedést, meg az állattartást. Nevetséges! Mi kertészkedünk is, állatokat is tartunk, de ettől még ugyan felkopna az állunk ötvenvalahányezres jövedelem mellett! Ahhoz is pénz kell, ha pedig valaki nagyban akarja csinálni, komolyabb befektetés.

Én is támogatnám a szüleimet, ha nehéz helyzetbe kerülnének és felénk piszok könnyű nehéz helyzetbe kerülni, pláne ha valaki már nem fiatal.

De ha úgy érzitek, élősködnek rajtatok és semmi nem elég nekik, akkor meg kell szabni bizonyos határokat és ezt a férjednek kell megtenni. Vita, meg sértődés lesz belőle, az valószínű, de nektek is meg kell élnetek valahogy.

Persze, tényleg jobb várni a sült galambot, mint valahogy megpróbálni tenni a helyzet javulásáért. Ülni kell a kanapé tetején 50 akárhány évesen, és várni, hogy valaki tejeljen nekik, mert ők életképtelen fiókák, és csak a csőrüket tátogatják. Pont ennyi, amit két ilyen korú ember elérhet az életben..

fogalmad sincs róla, milyen képzettségük van (ami ilyen korú embereknél általában nem rajtuk múlt, hanem azon, honnan jöttek... HA ennyire alacsony a nyugdíj, akkor feltehetően képzetlen az anyós, dolgozni biztosan dolgozott 20 évet, ami kell a nyugdíjhoz, hiszen az elmúlt rendszerben muszáj volt...

Nekem az az érzésem, hogy két buta, képzetlen, szerencsétlen idős meberről van szó, akik azért tisztességben felnevelték a fiukat, de most a menyüknek terhére vannak. :(