Szemtelenség volt anyóssal szemben? Jogosan van ő megsértődve?

Én is meg szoktam köszönni, ha valahol ételt, vagy italt kapok. Tudod, nem olyan természetes a világban, hogy ott a kaja oszt lehet falni.

Majd a a kedves anyósod egyszer nem eszik 5 napig, másképp fog vélekedni. Addig tegyél rá magasról.

7-es válaszhoz csak annyit, hogy nem tudom mióta proli dolog megköszönni, ha kapsz valamit?!

Ezek szerint, ha vendégségben pl. kérsz egy pohár vizet, akkor egyszerűen elveszed a vendéglátó kezéből, és kész, meg sem mukkansz? Ja, bocs, lehet, hogy szomjasnak lenni is proli dolog!

Az anyóssal te úgy viselkedsz, ahogyan akarsz és ahogyan ő megérdemli. Arra azonban mindig nagyon figyelj, hogy ne szólhasson bele abba, ahogyan a gyerekedet neveled, és pláne ne alázzhassa meg a kicsi gyereket mások füle hallatára.

Ez az "urizálás"-téma nálam nem egy nem-megköszönést váltott volna ki, hanem úgy helyretettem volna négyszemközt, hogy a szeme is keresztbe állt volna utána. Nincs joga a gyereket összezavarni és megalázni! Ő azt tesz, amit akar, ő már a múlt lesz lassan, de a gyerek az mindig a Jövő. Isten ellen való vétek tönkretenni.

" 7-es válaszhoz csak annyit, hogy nem tudom mióta proli dolog megköszönni, ha kapsz valamit?!

Ezek szerint, ha vendégségben pl. kérsz egy pohár vizet, akkor egyszerűen elveszed a vendéglátó kezéből, és kész, meg sem mukkansz? Ja, bocs, lehet, hogy szomjasnak lenni is proli dolog!"

Pontosan a vendégség a kulcsszó. Én mindennap vendéglőben eszem, mindent megköszönök amit kihoz a pincér. A család viszont már más környezet. Ott sokkal bizalmasabb viszonyban kellene lenni ennél a felszínes udvariasságnál. A női szerep nem ugyan az mint a vendéglős pincér, ezért az előző válaszomban leírt megoldás bizalmasabb. Nyilván nem azt jelenti, hogy ebéd közben nem hangozhat el a köszönöm, ha valaki odaadja a sót, de a ebéd végén megfelelő pillanatban leadott köszöngetés bizalmas családi környezetben nagyon tré. Ennél kevésbé közönséges ceremónia illik egy családi ebédhez.

"felszínes udvariasság"

hmm...

Az ételt két okból szoktam / szoktuk megköszönni

- igen, udvariasságból :-)

- hálát adok az égnek, hogy van mit enni, és nem kell egy lebombázott városban kóbor macskákat lőnöm, hogy enni tudjak

mind1, a második részén ne filózz...

Pontosan a vendégség a kulcsszó. Én mindennap vendéglőben eszem, mindent megköszönök amit kihoz a pincér. A család viszont már más környezet. Ott sokkal bizalmasabb viszonyban kellene lenni ennél a felszínes udvariasságnál. A női szerep nem ugyan az mint a vendéglős pincér, ezért az előző válaszomban leírt megoldás bizalmasabb. Nyilván nem azt jelenti, hogy ebéd közben nem hangozhat el a köszönöm, ha valaki odaadja a sót, de a ebéd végén megfelelő pillanatban leadott köszöngetés bizalmas családi környezetben nagyon tré. Ennél kevésbé közönséges ceremónia illik egy családi ebédhez.

Te nagyon el vagy tévedve! Itt nem férfi-női szerepekről beszélünk. Ha a férjem főz én is megköszönöm. Amúgy egy köszönömöt mindenki megérdemel, aki a másik elé tesz valamit! Akármilyen közel állnak egymáshoz. Persze mindenki úgy csinálja, ahogy náluk szokás, de 100 emberből véleményem szerint 99 azt tartja normálisnak, ha megköszöni az ebédet. De legalábbis nem tartja rangon alulinak kimondani. Mi nem vagyunk egy merev család, nincsenek szigorú szabályok az asztalnál sem, de nem is azért köszönjük meg, mert az etikett ezt diktálja. Hanem azért, mert figyelünk egymásra.

7-es!

Ha az univerzum, teremtő vagy tudom is én milyen jóisten csak egy pohár vizet is elém tesz, akár kezet is csókolok neki. De addig annak köszönöm meg a kaját aki elém teszi (anyum, anyósom, akárki...).

Ha ez proli dolog, hát akkor 100 emberből 99 bizony az!

Legyél büszke hogy te vagy az az egy aki nem. ;)

Kérdező! Szerintem hagyd figyelmen kívül. Ha leállsz vele vitatkozni, csak rontasz a helyzeten. Egyszerűen engedd el a füled mellett. Majd megszokja.. vagy nem. De hidd el, egy idő után le fog állni vele.