Én reagálom túl?

egyetemistaként elég tragikusan írsz...

megszületett elseje után... csodálatos.

egyébként persze, hogy másképp áll hozzá. Neked se lenne mindegy, hogy azzal a tudattal várod az unkokád, hogy az anyja tanul és gyesre jogosult, neked kell majd támogatni őket; vagy hogy talán lesz miből etetki és öltöztetni a kicsit.

NEm anyagias, csak több felelősségérzete van, mint neked.

" a fia sem tud másról beszélni 2 hónapja, csak arról, hogy mennyi pénzt tudunk majd összeszedni"

Te egyetemista vagy, a párod dolgozik csak, gondolom. Egy gyerekre költeni kell, nem tudtok ugyanannyiból kijönni, mint eddig ketten. Én elég természetesnek gondolom, hogy a párod agyal azon, hogy milyen plusz jövedelemhez juttok majd még és hogy tudjátok osztani-szorozni.

Te reagálod túl, igen. Borzalmasan. A babáról gondoskodni kell, az pedig pénzbe kerül. Gyerekes dolog, hogy mindenáron okot keresel a sértődésre, csak mert leendő anyósod hónapokkal ezelőtt merészelt tenni egy olyan (viccesnek szánt) megjegyzést, ami neked nem tetszett.

Ne ess abba a hibába, hogy azt hiszed, csak te szereted, vagy csak te szereted jól a gyerekedet. Hosszútávon magadat és őt is megszívatod vele.