Mit lehet kezdeni az állandóan panaszkodó, siránkozó anyóssal?
Még karácsonykor sem hagyta abba, nem érdekli, hogy szenteste van vagy születésnap, vagy hogy 6 másik ember veszi körül, ő csak panaszkodik magáról, a férjéről, az anyjáról, rólunk... na igen, talán ezutóbbi sérti leginkább a fülemet. Nehezen kapcsolom ki az agyam, mikor rákezdi, mert próbálok figyelmes, illedelmes lenni, de néha már muszáj nem figyelnem, egyszerűen egy energiavámpír, akitől 5 perc alatt felmegy az agyamban a pumpa és onnantól az egész napomnak annyi. Csak az ostobaságai meg a panaszáradata jár a fejemben és mérgelődök magamban, miért csinálja és hogy küszöböljem ki végre ezt. Falu nőttem fel, jól ismerem az egyszerűbb embereket, és bár ez nem az én világom, mégis mindig próbálok kedves, illedelmes, kezdeményező, nyitott lenni. Én tényleg igyekszem, ahogy a párom is, mindig mosolygunk rá, próbálunk segíteni. Bár az is tény, hogy a páromnak szinte már könyörögni kell, hogy meglátogassa a szüleit, ahogy nekem is, nem szeretünk ott lenni, látom a páromon, hogy csak kötelességből megy. Mikor ottvagyunk, akkor is csak pofákat vágnak az testvérével (aki szintén menekül otthonról) és röhögnek magukban az anyjukon meg a mamájukon, mivel mindkettő ugyanolyan, én meg csak mosolyogni merek. Csak a panaszáradat, hogy jajj, neki milyen lába van, bezzeg nekem (konkrétan nekem vastagabb lábam van, mint neki, pedig én is nádszál vékony vagyok, és ez a baja - de hát mit tehetek én róla, ilyen géneket örököltem), és akkor ezt a láb témát taglalja fél órán át, hogy ő hogy utálja a testét. Néha már kínosan érzem magam, mikor szinte minden alkalommal elkezdi azt a témát, hogy bezzeg én így meg ő úgy, én milyen jól öltözöm, bezzeg ő, meg nekem milyen jó alakom van, bezzeg neki. Több mint 20 év van köztünk, senki nem várja tőle, hogy úgy nézzen ki, mint én, de persze ezt sem mondhatom meg neki.
A karácsonyi, családi összejövetelt már végigpanaszkodta, nem tudunk már mit tenni, de hogy szerelhetnénk le legközelebb? Hogy érjem el, hogy ne menjen fel az agyvizem 5 perc után és ne tartson az idegesség egész nap? Jó lenne néhány mondattal leszerelni... (habár a gyerekei meg a sógornője most is próbálták, sikertelenül).
Kedves gömbicica!
(amúgy ha meglátom a nevedet mindig nevethetnékem van, mert konkrétan volt egy olyan macskánk, akit Gömbinek hívtunk, mert kismacskakként annyira tele tudta magát zabálni, hogy nagy hordóhasa lett :D )
Szóval visszatérve: elhiszem, hogy nem egyszerű az öregedés. Ha jól emlékszem te is "nagymama-korú" vagy, ezért tudod első kézből írni a tapasztalatokat. De rólad az is látszik, hogy bár fáj itt-ott, meg mittudomén, de ha ott vannak veled a gyerekeid-unokáid, akkor pont nem érdekel téged, hogy éppen fáj a lábad, hanem örülsz, boldog vagy, hogy veled vannak, meglátogattak.
Szerintem ez a normális, és ez magával hozza azt is, hogy az ilyen anyóshoz/anyához nem kötelességből, hanem szeretetből járnak majd a gyerekei. Azért, mert jól érzik ott magukat, és ott akarnak lenni, nem pedig ahogy a Kérdező mondja: kötelességből. Mi mindig nagyon szerettünk nagyszülőkhöz menni, mert mindegyik egy mondattal elintézte a választ a "Hogy tetszenek lenni?" kérdésre, aztán mentünk Papámmal macskalesre a hobbira, vagy éppen házi fűnyírógépet szereltünk össze :D Húgom meg sütött-főzött kertészkedett Mamával :D
Ezzel a viselkedéssel az amúgy is nehéz idősödést még nehezebbé teszi ő saját magának. Van ennek értelme? Egy idő után az ember ugyebár érzi, hogy kifelé megy az életből. Van annak értelme, hogy azt a picit ami hátra van, sopánkodással tölti? Sopánkodjon a szomszéd néninek, de a családjának inkább örüljön.
Mert mit vár, mi fog történni, ha folyton mondogatja, mennyivel jobban néz ki az élete virágjában lévő menye? Ő is megszépül? Kötve hiszem...
De hogy Kérdező te mit tehetsz? Szerintem semmit. Maximum annyit, hogy ha ilyeneket kezd el mondani, akkor látványosan valami más témára rákérdezni.
Lehet terelnem kéne a témát, de nem csak ez zavar. Náluk még enni sem ülhetünk le nyugodtan, mert beleszólnak mindenbe: miért ennyi húst eszel? miért annyi köretet eszel? nem meleg, nem hideg? milyen lassan, gyorsan eszel?... Mindig van valami "bajuk" éppen, soha nem lehe tcsak úgy, semleges témákról beszélgetni velük, mert abban a ritka 1 órában, míg ottvagyunk, inkább gyorsan ránkzúdítják minden búbánatukat. nekünk is sok gondunk van, az életben elindulni próbáló fiatalok vagyunk normális szülői segítség nélkül (vagy max az én részemről van segítség), saját házunk előreláthatólag 20 éven belül nem lesz, gyerekvállalás mellett soha, mégsem panaszkodunk senkinek. Úgyhogy az, hogy féltékeny az alakomra, már csak hab a tortán, nem elég erről leállítani.
Amúgy érdekes, hogy nálunk a nagyszülők is olyanok, hogy inkább örülnek, ha megyünk és kedvesek, normális dolgokról beszélgetnek, nem panaszkodnak, pedig szerintem több gondjuk van, mint a párom anyjáéknak, de ez az anyai ág valahogy mégis ilyen...
Na ez már egy kicsit sántít, minden szentnek maga felé hajlik a keze, nyilván a te nagyszüleid sem olyan tökéletesek, mint amilyennek te unokaként látod őket :)
Csinálhatjátok azt is, hogy leültök velük, és elmondjátok, miért nem mentek hozzájuk (írtad, hogy ezt sérelmezik). Előre mondjátok nekik, hogy ne sértődjenek meg, vislekedjen mindenki felnőttként, hallgassátok végig egymást, stb. Szóval tisztázzátok előre, hogy nem rosszindulatból mondjátok el nekik a dolgokat, hanem ellenkezőleg, a kapcsolatotokon szeretnétek javítani. Aztán elmondjátok, hogy titeket mi zavar, ők elmondják, őket mi zavarja. Majdcsak lesz valami kompromisszum a végén :)
8-as vagyok :) és gömbicica!
Valamokka! tényleg a cicám neve :-) mikor regisztráltam, bármit irtam be, azt irta ki, hogy már foglalt, vagy valami ilyesmi.
mondom ilyen név már csak nincs? hát nem volt.
igy lettem gömbicica.
És megjegyezném, azért mert már unokáim is vannak még nem vagyok vén szatyor :)))) 20 éves voltam, mikor első fiam született. szóval ilyen vén lehetek!
üdv. Edit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!