Az anyósom egyik pillanatban úgy viselkedik, mint a kis pajtásom, a másikban meg. Mit lehetne ezzel kezdeni?

Szóval egyszer ilyen kis cukipofa, kedves, aranyos, vigyorog, kenyérre lehet kenni, bohóckodik, máskor meg kis túlzással olyan, mint egy házisárkány. Összességében véve idegesít. Az egyik pillanatban leereszkedik a szintemre (vagy még lejjebb), a másikban meg ő az istennő, mert felnevelt két gyereket. Pl. este szó szerint lesben állt sötétben a folyosón és megijesztett, majd jól lecseszett, mint egy 5 évest, amiért ráöntöttem a tejet, ami a kezemben volt. Ha az ijesztgetés poén, legyen már a tej is az. Egyébként ijedtemben öntöttem rá. Vagy pl. amikor lecseszi a férjemet valamiért (pl. a tipikus: pakolja el a cuccait - nincs hova elpakolni, mert minden szekrény tele van anyós cuccaival), megjegyzem, hogy "mégis hova?", akkor fel van háborodva és kikéri a hangnemet. Néha még én is meglepődök magamon, a saját anyámmal sose beszélnék így, de a saját anyám nem ijesztget a folyosón, mint egy óvodás. Szóval értitek. Tiszteletet várna, de gyakran viselkedik gyerekesen és nem tudom komolyan venni.

Nem lakunk nála, csak most hazajöttünk, és két hétig nála vagyunk, aztán két hétig az én szüleimnél.