Ti mit tettetek volna a helyemben? Elfogadtátok volna apósom ajándékát?

De most komolyan, ez nem úgy megy, hogy rosszban van a fiával és akkor az unokájával is rosszban kéne, hogy legyen.

Én sem bírom a sógornőmet, mégsem tiltom tőle a gyerekeket, pedig ő "csak" nagynéni, nem nagyszülő. Anyóssal sem felhőtlen a kapcsolatom, de nem fogom minden ok nélkül utálni, csak mert most ez dívik. Ha nem fogadod el az após unokának (!) szánt ajándékát, azt fogja a gyereked kérdezni: "most akkor Papa utál engem?" Ezt akarod?

Én megkérdeztem volna a férjem, h elfogadjam-e vagy ne. Nálunk az a módi hogy mindenki a saját családtagjait "rendezi", nem szólunk bele hogy a másik mennyit találkozik velük. Szóval rábíztam volna. De ha valamiért nem lett volna lehetséges hogy megkérdezzem, akkor elfogadom, mert mi van ha ez egy lépés akart lenni a békülés irányába? Amúgy az sem mindegy, hogy min vannak összeveszve. Pl. ha após pedofilkodott,gyilkolt stb... akkor ahogy meglátom rohanok a gyerekkel a másik irányba, esélye se lett volna még hozzánk szólni se.

23-as vagyok. Nem példának írtam a mi esetünket, tisztában vagyok vele, hogy más, mint a Kérdezőé. Csak arra válaszoltam, hogy szerinted utálatra neveljük a gyereket. Nem neveljük arra, ha eljön az ideje és felteszi ugyanazt a kérdést, amit a sógornőm kislánya, akkor majd megkapja az apjától a megfelelő választ.