Mit gondoltok? Szerintetek ez normális dolog?

Az barátom anyukáját eleinte még szerettem,de most,hogy 2 éve együtt vagyunk a párommal már nem bírom elviselni.Alapból nagyon rossz a természete.Szeret beszólogatni,leoltani embereket.Főleg engem.Már mikor összejöttünk akkor is beszólogatott,de én csak nevettem rajta.Barátom legidősebbik tesójának hasonló a jelleme,őt se nagyon szeretem.Nagyon távolságtartóak és lenézőek és szeretnek kínos helyzetbe hozni.Ennek a tesóának van a barátnője.Gazdag lány,egy egész farmjuk van,nagyon okos ,egyetemista stb.Mellete iszonyat nagyképű és lenéző.Mikor összejöttünk 18 voltam.Ezt a lányt akkor sem szerettem,mert ahányszor mentem beszélgetni(természetesen mind a 3nál én kezdeményeztem)akkor ilyen egyszavas válaszok érkeztek,felölem sosem érdeklődtek.Az anyukája az ,akinek mindig megered a nyelve,de nem tudok egy mondatot elkezdeni,ha el is kezdem bele szól.Nem érdekli az én mondanivalóm.Sokat mikor hallgatom az anyukáját 90%ban arról beszél,hogy ez a lány(barátom tesójának a barátja)mennyire okos,milyen jól lehet vele beszélgetni,milyen inteligens a 120.diplomáját csinálja,jajj de tökéletes,neki már családtag, mindig szívesen látja,alig várja az esküvöjüket.Most volt eljegyzés.Meghívott barátom édesapja,a másik bátyja(akiket nagyon szeretek,mert ők meghallgatnak és érdeklödnek,szeretnek beszélgetni is velem)és természetesen a barátom is.El is mentem volna,erre másnap azt üzente barátom édesanyja,hogy ne jöjjek,mert csak a szűk családi kör lesz ott.Persze megértettem.Hiszen természetes.De mikor kiderült,hogy ott volt a másik bátyjának az 1 hónapja szerzett barátnője(akivel azota már szakítottak ),meg sok barátjuk is rögtön elsírtam magam.Nagyon rosszul eset.Tudtam,hogy az anyukája nem akarta,hogy menjek.Másrész az is mindig rosszul eset,hogy folyton arról a lányról áradozik,rám pedi egy jó szava sem volt sosem.Én is járok egyetemre,ráadásul nem fizetősre,jó a tanulmányi eredményem ,kaptam kétszer is ösztöndíjat.Lehet,hogy nekem nincs egy csomó pénzem,meg olyan szüleim,akik minden nap megtehetik,hogy étteremben reggelizenek,meg az én szüleim főiskolára jártak és nem egyetemre,de ugyanolyan becsületesen és szépen dolgoztak mindig.És sosem éltünk rossz körülmények között.Másrészt nekem ugyanúgy lesz diplomám,mint az ő kis kedvencének csak még nem tartok ott,mert még csak 20 éves vagyok.Meg akartam mondani barátomnak,hogy engem ez mennyire bánt.Majdnem azt is kimondtam,hogy nem szeretem se az anyukáját,se a tesóját,sem a barátnőjét és nem bírom elviselni,ahogy viselkednek velem.Csak nem tudom szabad-e ilyet mondani?Szabad-e kérnem ,hogy tegyen valamit ez ügyben ,mert én nem bírom elviselni.Természetesen az esküvöre sem hívtak meg.